Táncmillennium

Az európai műveltség több évezredes történelme a mítoszok ködébe vész...

Az antik világ, a népvándorlás hullámai s a kereszténység évszázadai után létrejött egy egységes és mégis változatos kultúra ezen a földrészen, melyet a mi hagyományaink is hitelesen közvetítenek.

Nagy László Menyegző című verse alapján

„Két emberi csillag, összeesküdve örökre a jóra, igazra.”

„Ha ki kéne választanom azt az előadást, amelyik legjobban jellemző az ezredforduló évtizedeinek magyar színpadi néptáncművészetére, a Násztánc az esélyesek között lenne.” 

(Kutszegi Csaba, Tánckritika.hu)

Mű a romlás és rombolás ellen, minden visszahúzó erő ellen, az ifjúságért.

A Magyar Állami Népi Együttes előadása Erdély központi tájegységének, a Mezőségnek vokális, zenei és táncos hagyományaiból táplálkozik. A Kolozsvártól északra húzódó terület domborzati viszonyait – lágy dombjait, sekély völgyeit – az emberi képzelet gyakran „holt tengerként” írja le. Az asszociáció nem is olyan távoli, hiszen évmilliókkal ezelőtt itt hullámzott a Pannon-tenger, melynek nyomai azonban már csak a lerakódott üledékekben érhetőek tetten.