Agócs Ger­gely me­sél: A sze­gény le­gény meg az el­át­ko­zott or­szág

“Hol jársz, hol kelsz, ahol még a madár se jár… csak a néprajzkutató...”

Az új év első Vasárnapi mese-adása Pál István (Pista bácsi) tereskei dudás, népművész, mesemondó egyik meséjét mondja el a gyűjtő, folklorista, népzenész, mesemondó, Agócs Gergely – aki mellesleg több szempontból Pál Pista bácsi tanítványának vallja magát.

Mesénk forrása két szöveg, két változat az Agócs Gergely szerkesztette Pál István mesél. Egy nógrádi magyar pásztorember mesekincse (CD-melléklettel) Hagyományok Háza, Budapest, 2017. kiadványból, a 70-77., és 78-86. oldalig.

A  szegény legény meg az elátkozott ország a tündérmesék, más néven varázsmesék csoportjához tartozik. Ezekben a prózai népköltészeti alkotásokban a csodás események, az átváltozások, az emberfeletti, csodás tulajdonsággal bíró hősök, az emberi erővel, ésszel teljesíthetetlen, táltos tudást kívánó próbatételek szinte kötelező tartalmi elemek (lásd a Magyar Néprajzi Lexikon szócikkét ITT). 

Így jelen mesénkben, mely leginkább a AaTh 556 F*(A boszorkány három lovának megőrzése) típusba sorolható be, a szerencsét próbálni, szolgálatot keresni induló hőst egy nem hétköznapi kis „güzüeger” segíti, aki előre látja az eseményeket, tanácsot ad, sőt maga is több ízben átváltozik. Az átváltozásra azért van szükség, mert a legény egy elátkozott ország „gazdájához” szegődik be, hogy három nap kihajtsa, megőrizze és hazahajtsa a három csikót. A csikók a gazda leányai, akik maguk is táltos-tulajdonságokkal bírnak, leheletükkel elaltatják őrzőjüket, majd naponta más állattá változva rejtőznek el. Az egér segítségével kiállja a próbát a szegény legény, a munkabérnek kialkudott legkisebb csikóval (a legkisebb leánnyal) elmenekül. Pista bácsi meséjében és Agócs Gergely saját átdolgozásában is - ő, a legkisebb leány-csikó lesz az, akin a táltostulajdonságok leginkább nyilvánvalóak. Amíg elátkozva, apja hatalma alatt van, naponta csikóvá és újra leánnyá változik, a próbák során csikóból madárrá, nyúllá, hallá is vissza-változik, majd a legénnyel megszökve, apja-anyja elől menekülve fésűjéből erdőt varázsol, önmagát és a szerelmét kölesfölddé és kölescsősszé változtatja. A legény házába érve saját hajából „rázza ki” a nagy rakás aranyat, amiből új életet kezdhetnek.

A táltos ló alakjának különböző aspektusairól lásd ITT.

Az „állatsegítő” mint mesei motívum témájához lásd a Magyar Néprajzi lexikon szócikkét.

Többet szeretnék tudni