Ara­nyos Bog­lár­ka: A ki­rály meg a ko­vács; Az er­dő­zöl­dí­tő és me­ző­vi­rá­goz­ta­tó ki­rály­kis­asszony

Aranyos Boglárka, a vajdasági Moholról származó mesemondó hozott két szép tündérmesét a Folkstúdió e heti adásába.

Meséinek forrása egy válogatáskötet, Magyar népmesék címmel. Ezt az antikvár könyvet mesemondónk nagy becsben tartja, mert még a nagymamája kapta, gyerekkorában, az iskolai jó tanulmányi előmeneteléért. (Könyvészeti adatai:  Magyar népmesék. Bratsztvo-jedinstvo: Novi Sad, 1949.) A 27 népmesét tartalmazó gyűjteményt Oláh Sándor, neves szabadkai festőművész illusztrálta, XIX. századi klasszikus magyar néprajzi gyűjtések átiratai szerepelnek benne.

Ahogyan az ismeretlen szerkesztő megjegyzi, a szűkebb szakközönségnek szánt kiadványokkal ellentétben itt „szövegeink nem a népszájon forgó szavak változatlan másai, hanem a mese szellemének hű megőrzése mellett irodalmi feldolgozások.” Ezeket az irodalmi feldolgozásokat teszi most újra élettelivé Boglárka előadása, újabb szép példáját adva az írott és a szóbeli hagyomány sokszoros egymásba fonódásának.

A népmesék azonban nemcsak az írásos és a szóbeli hagyomány elemeit hordozzák szövegükben, hanem a közösség és az egyén alkotóerejét is egyesítik magukban egy-egy meseváltozat létrejöttekor. Amikor ugyanis egy mesélő a hagyományos improvizatív stílusban, fejből elmond egy mesét, egyben újabb meseváltozatot is létrehoz. Ahogyan a mese stílusával, esztétikájával foglalkozó erdélyi kutató, író, Nagy Olga megfogalmazta: „Mert a mese éppúgy közösségi alkotás, amennyire nem lehet elválasztani egyéni alkotójától; mágikus talajban gyökerezik, de ágaival a valóságba kapaszkodik; transzcendentális térfelettiségét a legvaskosabb földiség ellensúlyozza; időfelettiségével a legreálisabb időbeliség áll szemben. Mélyen belegyökerezve a közösség kultúrájába, a mese alkalom, ürügy és lehetőség az egyén saját érzéseinek, véleményének kimondására.” (Nagy Olga- Vöő Gabriella: Havasok mesemondója.- Jakab István meséi. (ÚMNGy XXVI. Szerk. Nagy Ilona) Akadémiai kiadó, Budapest, 2002.23.o.

A király és a kovács tipológiai besorolása: az AaTh 554 (Hálás állatok) és az AaTh. 570 (A nyúlpásztor), Az erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony tipológiai besorolása az AaTh 409Bx ( A méhmagzatnak elígért tündér) és az AaTh 329 (A rejtekbe látó királykisasszony) típus kombinációja.

Többet szeretnék tudni