Vajon csak a mesében fordul elő, hogy a szegény ember váratlan gyarapodására irigy lesz a szomszéd, és feljelenti a bírónál...?! A bíró meg jelent a királynak, aki katonaságot küld a gyanús eset kivizsgálására...?! Ha ilyen sajnos néha lehetséges – a szereplők kis transzformációjával - a valóságban is, olyan már biztosan nem, hogy ezt a szerencsét, gazdagságot ... a varjúkirálytól kapja valaki!
A Heves megyei, apci Bukovics János hozott a Folkstúdió e heti adásába egy tündérmesét.
Ugyan első pillantásra állatmesének vélhetnénk, mert a cím és az egyik szereplő a varjúkirály, de ez a mese a tündérmesék, azon belül a mágikus tárgyakat középpontba állító mesék csoportjához tartozik. Tipológiai besorolása MNK 569Ax (A varjúkirály), illetve rokonságot mutat az ATU 563 (Table, Donkey and Stick) típussal.
János meséjének forrása Benedek Elek azonos című szövege. Ez itt található: Magyar mese-és mondavilág. II. A fekete kiasszony. Mesélte Benedek Elek. Téka – Móra, Budapest, 1989.
A varjúkirály cselekménye a következő: A szegény ember szántani megy, de a varjúkirály éhező katonái számára megveszi tőle két kicsi tehénkéjét. Cserébe – a varjúkirály pásztorai tanácsára - a mágikus “mindent járó malmocskát”, darálót kéri a szegény ember. Ezt hazafelé szerencsésen kiegészíti a mágikus bottal és kalappal, és otthon nagy bőségben kezd a család, a sok gyerek. A szomszéd irigykedni kezd a hirtelen jött gazdagságra, hogy az addig szegény gyerekek szinte hízásnak indulnak… A bíró jelenti ezt a királynak, a király katonaságot küld érte, de az öreg a bottal lever mindenkit – éppen csak a királyt nem. Megvendégeli a királyt, sőt, később a mikor a török megtámadja az országot, bűvös botjával, láthatatlanná tévő kalapjával egyedül elintézi az ellenséget. Hálából a király fiait királyfiakká teszi, neki pedig átadja az országot.