Népköltészetünk egy különleges rétegét alkotja a vallásos népi epika. Az ó- és újszövetségi szövegek és az ún. apokrif evangéliumok, az egyházi tanítások kissé (vagy nagyon) eltorzulva, néphit-elemekkel keveredve, teológiailag akár abszurd tartalmakat közvetítve legendamesékké, hiedelemmondákká, eredetmondákká szervesültek a folklórban.
Ilyen népi epikumot gyűjtött két folklorista, és rendezték - a bibliai könyvek időrendje szerint – kötetté. Ez lett a sokak által ismert Parasztbiblia. A könyv a Kádár-korszak vége felé nagy sikert aratott, Somogyi Győző grafikusművész illusztrálta, hanglemezen is kiadták az eredeti felvételeket (LPX 14034-35 Parasztbiblia – HUNGAROTON, 1986.).
Fábián Évike sokszor mesél ebből a válogatásból, e heti mesénk egy ilyen „apokrif” történeten alapul. A tizenkét éves Jézus jeruzsálemi zarándoklata családjával, tanítása a Templomban, az, hogy keresték, valóban a kanonizált evangéliumi szöveg része, de a sok apró mesei motívum, amit Évikétől hallhatunk, már a magyar népköltészet teremtő erejét mutatja…