E heti mesénk, melyet – egy a Tekergő Meseösvényekről és a Meseszó Egyesületből talán több nézőnk számára ismerős mesemondó – Gregus László mond el, ismét a tündérmesék, vagy más néven varázsmesék nagy csoportjába, azon belül is a hősmesék körébe tartozik. A hősmesékben általában a hős táltos, vagyis emberfeletti tulajdonságokkal rendelkezik, s a mese valamely – vagy több – nagyszabású hőstettről szól. Témája sok egyéb mellett lehet a könnyelműen tett ígéret: emiatt a születendő gyermek ördögnek/tudós embernél/tündérkirálynál nevelkedik; az emberfeletti tulajdonságokat igénylő próbatételek; a visszaszökés az ördögtől/alvilági ellenféltől, annak szintén bűbájos leánya segítségével: ilyenekről szól László meséje is. (Lásd a Magyar Néprajzi Lexikont: ITT)
Az ún. Rózsa és Ibolya mesetípus (AaTh 313A) eme változatának alapjául Kovács Ágnes mesekutató kalotaszegi gyűjtéséből a ketesdi Máté György „bálint” egyik meséje szolgált.
Kovács Ágnes az 1940-es években, még egyetemistaként gyűjtött Ketesden. Máté György „bálintot” mint a falu legtehetségesebb mesemondóját mutatja be írásaiban, aki nagy örömét leli a mesemondásban, és valóságos színielőadásként jellemezhetők mesemondási alkalmai.
Kovács Ágnes későbbi publikációjában ezt a mesét, több másikkal együtt, olyan fejezetcímhez sorolta be, amely – még távol a mai divatáramlatoktól, 1987-ben! - a női hős középpontba állítását hangsúlyozza: „Táltos hősnők – köznapi hősnők”.
Mai mesemondónk, Gregus László is követi ennek a mesének a történet-fonalát, de természetesen saját szavaival, saját egyéniségéhez igazítva – és persze a mai hallgatóságnak néha megmagyarázva egy-egy kifejezést (pl. kecskebuka/bukfenc, laskanyújtó/sodrófa)….
A (tündér)mesék manapság főleg a gyermekek világának részét alkotják, de régen a népmese – köszönhetően a kiváló mesemondóknak –elsősorban felnőtt-műfaj volt. Ahogyan Kovács Ágnes megfogalmazta: „...Ketesden a negyvenes évek elején nem elsősorban a gyerekeknek meséltek, bár a gyerekek igyekeztek mindenütt ott lenni, ahol mese volt kilátásban. Komoly, okos felnőttek meséltek felnőtteknek, mert faluhelyen ez jelentette a mozit, a színházat és a televíziót együttvéve.” Rózsafiú és Tulipánleány. Kalotaszegi népmesék. (Mesék, mondák, történetek.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 245.
Aki szeretne többet tudni Kovács Ágnes kalotaszegi gyűjtéséről és egész munkásságáról, annak ajánljuk Népmesetár c. sorozatunk legutóbbi kiadványát: Kovács Ágnes: Tanulmányok a mesemondásról (CD-melléklettel) Hagyományok Háza, Budapest, 2019
Többet szeretnék tudni
Kérdések a mesehallgatás utánra
