E heti mesénket Kelemen Petra Piroska – sok más történet mellett - még gyerekként hallotta bényi nagyapjától, id. Kelemen Páltól és párkányi nagyanyjától, Fotyi Mária Magdolnától. Az úgynevezett tréfás mesék közé tartozik, tipológiai besorolása MNK 1684X (Bolond Mihók) + 1691 (Az ostoba ember látogatóban) + AaTh 1653A (Rablók a fa alatt).
A tréfás mesékben nincsen meg a tündérmesékre jellemző „csodás elem”, sőt, néha éppen (durva) tréfának bizonyul a „csoda”. Általában együgyű emberekről, mint mesénkben is, szinte félkegyelmű fiúról, ostoba asszonyokról, kikapós menyecskékről, eltévelyedett papokról szólnak e mesék: egyszóval az emberi gyarlóság és ostobaság áll – nyelvi humor és finomabb-durvább tréfák formájában – e történetek középpontjában.
A Piroska által elmondott mese típusának szüzséje, elvont cselekményvázlata a következő, a Magyar Néprajzi Lexikon szerint: Bolond Mihók házasodni (szolgálatba) indul. Első ízben (évben) egy tűt kap ajándékba (szolgálatáért). Egy szénásszekérbe dugja. Anyja megrója, hogy kalapjába kellett volna tűznie. Másodszor egy ekevasat kap, azt a kalapjába szúrja, nehezelli, eldobja. Azt a vállára kellett volna vennie. Harmadszor egy kis kutyát kap, a vállára veszi. A kutya marja, eldobja. Azt madzagra kellett volna kötnie. Negyedszer egy oldalszalonnát kap, madzagra köti, lerágják a kutyák. Azt füstre kellett volna tennie. Ötödször egy borjút kap, a füstre köti, megfullad. Azt az istállóba, jászol elé kellett volna kötnie. Hatodszorra megkapja a lányt, beköti az istállóba. A lány otthagyja vagy anyja végül megbékíti, összeházasodnak.” Itt sok magyar változatban – Piroskánál is - a lakodalom és az utána következő bonyodalmak jönnek: a bolond Mihók olyanokat tesz, hogy el kell menniük a lány szülei házából, Mihók az ajtót is leakasztja, azzal együtt menekülnek egy erdőbe, egy fán éjszakáznának, de alattuk rablók telepednek le, akikre - több „áldás” után - az ajtó is ráesik, így a bolondos pár megmenekül…
„Nyomdafestéket nehezen tűrő, gyakran drasztikus hangvételük következtében (...) kevéssé kerültek feljegyzésre s még kevésbé közlésre.” - írja e mesei csoportról a Magyar Néprajz Lexikon és bizony az Ilók és Mihók-mesék egyes változatai is a „vasárnap délutáni” közölhetőség határán állnak, Piroska meséjében is abszurd jelenettel, testi jelenségek hatásának helyzetkomikumával végződik a bolond legény története…