Kiss Ág­nes me­sél: Igaz­ság és Ha­mis­ság; Ör­dög­ad­ta gaz­dag­ság

Na hiszen, ráesett ahány ördög mind a Hamisságra. Ütötte, tépte, ki ahol találta. Egy szempillantás alatt ezer darabra szaggatták, s még ez sem volt elég: tüzet raktak, elégették, s a porát szélnek eresztették. El is vitte a szél a Hamisság porát mindenüvé a világon, s azóta, ahol ember él, ott hamisság is van. (Benedek E. 1988. 385.)

Igazság és Hamisság

Első mesénk tipológiai besorolása az ATU 613 (The Two Travelers). Nemzetközileg ismert, nemcsak a közép-és nyugat-európai, de még amerikai, indián, jamaikai anyagban is fellelhető mesetípusról van szó.

Mesénk szüzséje, sok szövegvariánsból elvont cselekményvázlata, ez: az allegorikus alakok, Igazság és Hamisság vándorútra kelnek, az útitársak előbb megeszik Igazság elemózsiáját, majd mikor az elfogy, Hamisság a sajátjából csak a másik szemevilága, keze és lába levágása árán ad. Hamisság Igazságot egy akasztófa alá vezeti (nem pedig egy városkapuhoz, mint az kérte volt, hogy a jövőmenőktől alamizsnát kérhessen). Itt – szerencsés napon érkezvén – végighallgatja ördögök (varjak, hollók vagy más madarak) beszélgetését. Ebből megtudja, hogy milyen módon nyerheti vissza szemevilágát, tagjai épségét, hogy gyógyíthatja meg egy király leányát, teheti termővé egy másik király aranyalmafáját, adhatja vissza egy város vizét stb. Igazság így újra látóvá lesz, mindazt megcselekszi, aminek a megtételére a lehetőséget megtudta, s a jutalmakból meggazdagszik. Összetalálkozik a lerongyolódott Hamissággal, s az tudakolja tőle meggazdagodásának okát. Igazság részletesen elmondja a vele történteket. Hamisság erre megvakíttatja és odavezetteti magát az akasztófa alá (pontosan egy évre rá, hogy ő Igazsággal hasonlóképpen cselekedett volt). Az ördögök (madarak) ott lelik, s abban a hiszemben, hogy ő hallgatta ki múltkori beszélgetésüket, elpusztítják, szétszóródott hamvai okozzák a világban a hamisságot. (Lásd a Magyar Néprajzi Lexikon címszavát.)

Mesélőnk kifejezetten szereti a „gondolatébresztő”, moralizáló meséket, melyekben megvan a kaland is, de a mesei borzalom, a feloldozás, és a tanulság helye is. Ágnes sokéves mesemondói gyakorlatában már sajátjává alakította eredeti forrásszövegeit.

Ördögadta gazdagság

Ágnes meséjének forrása egy erdélyi író népmesegyűjteménye. Sipos Bella: Hét guzsaly aranyszösz, Ion Creanga Kiadó, Bukarest, 1975. 27-30.

A mese cselekménye: Egy szegény ember és a szegény asszony nehezen élnek, de ennek leginkább az az oka, hogy folyton veszekszenek. Egyszer úgy adódik, hogy megsegítenek egy kicsi ördögöcskét, aki viszonzásul megtanítja őket a mondókára: „Amiből a legszűkebben, az legyen a legbővebben!”, ezzel mindent meg tudnak szaporítani. De hiába intette az ördögöcske, egyszer az asszony szájából kiszalad, hogy „Az ördög vigye el!”, és akkor az ördög el is visz mindent, a nagy gazdagságot. Ezek után a szegény ember és a szegény asszony nem veszekszenek többet, és így ha nem is egy csapásra, szép lassan, de el is kezdenek gyarapodni.

Többet szeretnék tudni