Ko­vács Ma­ri­an­na me­sél: Jan­kó meg a ke­mény ke­nyér; A le­gény és az ör­dön­gös em­ber

E heti mesemondónk igazi csemegével, a magyar mese mellett egy horvát népmese helyenként ismerős, helyenként a magyar fülnek furcsán csengő mesei fordulataival és mozgalmas történetével várja a kikapcsolódni vágyókat vasárnap 15 órakor a FolkStúdió adásában.

Meséink jó példái annak, hogyan hatnak egymásra különböző műveltségi rétegek, különböző kultúrák a népmese világában, hagyományozódásában, milyen szövevényes az írásbeliség-szóbeliség együttes élete...

Mesemondónk egy érmelléki és egy horvát népmesét hozott a Folkstúdió adásába.

A Jankó meg a kemény kenyér szövegét Marianna egy érmelléki születésű költő által kiadott gyűjteményben olvasta, ez egy érmelléki, partiumi népmese, melyen erősen érződik átírója keze nyoma...

A szóbeliségből gyűjtött klasszikus népmesék forrása sem kizárólag csak az előző generációk hagyományos meserepertoárja, emlékezete volt, hiszen ponyvanyomtatványok, népkönyvek, mesekönyvek, iskolai olvasmányok hatását is kimutatták a folkloristák. Sokszor maga a mesemondó írástudatlan volt, de írni-olvasni tudó társaitól hallotta a könyv-mesét, amelyet aztán továbbmesélt ő maga is, saját tájnyelvén, saját vidékének hagyományos népmesei "kellékeivel" kiegészítve. Már Benedek Elek kiadványaiban is voltak olyan mesék, amelyeket korábbi gyűjtőktől vett át és írt át, és olyanok is, amelyeket teljes egészében maga talált ki, persze népmesei motívumok felhasználásával. Ezeket aztán a kevésbé „Benedek Elek-i” népmesékkel együtt az olvasók ugyanúgy továbbmesélték, és a XX. század néprajzkutatói már mint szájhagyományt gyűjthették. Ma pedig már sokszor csak az tudja eldönteni, melyik milyen (eredetű) mese, aki vagy már hatalmas népmese-szöveganyag birtokában van, vagy alaposan utánanéz a forrásoknak, kibogozza a keveredő rétegek hovatartozását.

Most Kovács Marianna szép példáját adja, hogyan lehet megeleveníti a „könyvmesét”: ezt a nagyon ismert szöveget (népszerűségének  talán a tanulságos történet és a költői formába öntés sikeres találkozása az oka) most „élőben” a Folkstúdió adásában láthatjuk.

A mese eredetije Derék Jankó és a kemény kenyér címmel jelent meg egy válogatásban, amelyben érmelléki, malozsavölgyi és csángó népmeséket közöltek. A gyűjtemény könyvészeti adatai: Mihályi Gábor - Békésy András - Sipos Bella - Horváth István (szerk.):  Nagyerejű János. Athenaeum Könyvkiadó, Budapest, 1950. 68-73.

Kovács Marianna gyakran választ magának mesét  Frankovics György vagy Eperjessy Ernő valamelyik magyarországi horvát népmesegyűjtéséből.

E heti második mesénk horvát népmese, Marianna által adott címe: A legény és az ördöngös ember

Ennek a mesének több motívuma ismerős lehet a magyar (az európai) mesekincsből is, több pedig meglepő lehet a csak a magyar népmesék világában járatos hallgatónak. A tudományszerzés, az ördöngös tanító eszén túljárás, a táltos segítő, a menekülés az ördöngös hatalom elől, az elátkozott lány megváltása… ezek mind szerepelnek a legismertebb tündérmeséinkben. (A tündérmesékről lásd a Magyar Néprajzi Lexikont ITT). De itt mások a tündér-alakok, előbb gonosznak tűnnek, aztán kiderül, hogy segítenek, sőt egy el is van átkozva; a főhős állandó jelzője, a „sehol és senkitől nem született” az ördöngös ember az igazi mesei ellenfél; a drasztikusnak tűnő átok is szokatlan...

Többet szeretnék tudni