Si­mán­di Lász­ló me­sél: A sze­gény meg a gaz­dag em­ber

Szerencsehozó planétacédula, tízmázsás baziliszkuszsárkány, fekete víz, elátkozott révész...

Többek között ilyen izgalmas motívumok (is) találhatók e heti, bihari tájakról származó, Szűcs Sándor-gyűjtötte mesénkben.  

A Folkstúdió e heti adásában Simándi László mesemondó mondja el A szegény meg a gazdag ember című szép, hosszú tündérmesét. A bonyodalmak egy vásári komédiásnál kezdődnek, akinél planétát húz valaki, hogy megtudja a jövendőt...

E heti adásunkban  Simándi László ízes, élvezetes mesemondását hallgathatjuk, egy hosszú, különleges tündérmesét hozott a népszerű gyűjtő-etnográfus, Szűcs Sándor gyűjtéséből. A mese forrása Szűcs Sándor Madárkereső királyfiak című gyűjteménye, mely a Móra Könyvkiadónál jelent meg, 1984-ben.

A szegény meg a gazdag ember a tündérmesék, vagy más néven varázsmesék nagy csoportjába, azon belül is az „emberfeletti feladat” tematika köré szerveződő csoportba  (Aa Th 460-485) tartozik. Mitológiai motívumokat tartalmazó tündérmesénket – ha nem is tisztán – a Szerencsének szerencséje (AaTh 461) mesetípushoz lehet besorolni. Lásd erről a Magyar Néprajzi Lexikon szócikkét ITT.

A mese-videót megnézve és azt a mesetípus Kovács Ágnes mesekutató által összeállított szüzsévázlatával összevetve kiderül, hogy a mi mesénk miben hasonlít a többi variánshoz és miben egyedi.  (A Szerencsének szerencséje szüzsévázlata, összesen 37 néprajzi gyűjtés cselekményéből elvonva, a Magyar Népmesekatalógus 2. A magyar tündérmesék típusai című kiadvány  234. oldalán olvasható.) 

Két példa erre, a legszembetűnőbbek: a kezdő, az I. és a záró, az V. epizód eltérése.

A legtöbb variánsban Krisztus és Szent Péter az, aki megjövendöli a születendő gyermek sorsát. Simándi László meséjében a planétahúzás mozzanata helyettesíti ezt a példázatszerű, legendamesékbe illő kezdőmotívumot: a Szent György-napi országos vásárban a mindenféle kofák és árusok között ott volt egy “tekervényes agyú, kifent bajuszú, harsány szavú vásári komédiás, akinél a gazdag ember planétát húzatott...”. Itt tudja meg, hogy az ő leánya a szegény ember  fiának a felesége lesz, ezt a sorsot próbálja kijátszani, a szegény Jancsit megpróbálja elpusztítani többször is (pl. a baziliszkuszsárkánytól három szőrszálat kell elhoznia...).

A záróepizód pedig általában a hős hazatérése, a gonosz bűnhődése: a vejét elpusztítani nem tudó após az elátkozott révész helyébe kerül. A révész (Lászlónál a baziliszkuszsárkány jobbágya, nem a végzet, hanem a sárkány rendelte el, hogy révészkedjen) akkor szabadulhat meg elátkozott feladatától, ha egy utasa kezébe nyomhatja az evezőjét, vagy ha előbb tud kiugrani a csónakból, mint utasa. A legtöbb mesében látszólag véletlenül kerül a gonosz gazda a révész helyébe, Simándi László meséjében viszont Jancsi már jó előre elhatározza, hogy majd odaküldi ellenfelét, apósát...

Az elátkozott révész motívumáról érdekes folklorisztikai tanulmányt olvashatunk a jeles mese- és mondakutató, Nagy Ilona tollából, lásd: Nagy Ilona:  A ​Grimm-meséktől a modern mondákig. Folklorisztikai tanulmányok. Szóhagyomány sorozat.L’Harmattan, Budapest, 2005. 203-214.

Mesénk rokon vonásokat mutat az ún. sorsmesékkel.

Többet szeretnék tudni