Sza­bó Ág­nes me­sél: Ál­lat­só­go­rok

Szárnyas sógorok, karddal alvó tündérkirálynő, paprikásnak aprított főhős, beszélő táltos, élesztőkő, forrasztófű, ördöngös vénasszony…

Fordulatos, sárkányos-kaszabolós hősmesével várunk kisfiúkat, nagyfiúkat... és hőslelkű lányokat e heti adásunkban!

A mostani hétre választott mesénk, az Állatsógorok a tündérmesék, vagy más néven varázsmesék nagy csoportjába, azon belül is a hősmesék körébe tartozik.

A hősmese témája sok egyéb mellett lehet a megálmodott (vagy könyvből kiolvasott) feleség megszerzése, megmentése egy hétfejű (vagy éppen kilencfejű) sárkány fogságából, újabb kalandok árán kiérdemelt táltos segítségével - ezek  Ágnes meséjének főbb elemei is.

A hősmesékben a hős, segítői (sógorai), lovai általában táltostulajdonságokkal rendelkeznek, s a mese valamely – vagy több – nagyszabású hőstettről szól.  Jelen esetben még a hős választottja, Tündérszép Ilona maga is táltostulajdonságú, a kastélyát is „eleven kardok” védik, sőt, még a hősénekek világát megidéző, magától harcoló kardja is van, amely még az ágy fölé akasztva is „játszik a kardhüvelyben”, amellé akasztja a magáét János stb.

(A tündérmesékről általában ITT olvashat.)

A szerteágazó cselekmény, a sok fordulat egy mesévé olvad össze Borbély Mihálynál, a mesekutatás ezt a fajta mese-alkotást típuskombinációnak nevezi. Nemcsak egyéni alkotókedvről, variáló képességről van itt szó, vannak területileg jellegzetes, közkedvelt típuskombinációk, jelen mesénk történetszövése, epizódjainak egymásutánja például Közép-Kelet-Európában ismert, kedvelt, sok szövegvariánst gyűjtöttek hozzá. Az AaTh 552A (Az állatsógorok) c. mesetípus kombinálódik az AaTh 300A (Abroncsba zárt szörnyeteg), az AaTh 556F (A boszorkány lovainak őrzése) és az MNK 200A xx (A szörnyeteget saját lova pusztítja el) típussal, illetve mesemotívummal. Ennek ellenére Borbély Mihály – és természetesen a nyomában Szabó Ágnes – meséje egyedi, egyszeri, ami nemcsak a szóhasználatban, hanem a motívumok apróbb változtatásaiban is tetten érhető  (a záróepizódban pl. a sárkányt sok variánsban a saját lova dobja le, táltos-testvére biztatására, de hogy a sárkány a kudarc miatt maga repüljön fel és zuhanjon alá… ez szokatlan, egyéni befejezés!)

Mesemondónk, Szabó Ágnes vajdasági, szabadkai származású, ez beszédén, mesemondásán is érződik. E felvétel is jó példa arra, hogy ki-ki leginkább a saját nyelvén, nyelvjárásán tud hitelesen megszólalni, hiszen az ő szájából a legnagyobb természetességgel hallatszanak ennek a Borbély Mihály-mesének a tájszavai, ez a szókincs, ez a tájnyelvi kiejtés nagyban gazdagítja a mesehallgatók élményét.

A forrásszöveget ITT találhatjuk: Pingált szobák. Borbély Mihály meséi. Kálmány Lajos gyűjtése. Hagyományaink VI. Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1976. 57-70.

Aki összevetné a mese-videót a forrásszöveggel, annak ajánljuk EZT az oldalt.

Többet szeretnék tudni