Fi­tos De­zső Tár­su­lat: Ber­nar­da Bal­la­da

A bezártság, a szabályok által gúzsba kötött élet és a szabadságra, a kiteljesedésre vágyakozás közötti feszültség Lorca utolsó, mesterien kidolgozott drámájának alapvető motívuma. A mű rávilágít a női identitás, a nő testi-lelki-szellemi szabadságának korlátaira a patriarchális társadalomban. A történet nyomán bennünk megfogalmazódó kérdések ma is érvényesek lehetnek.

Federico García Lorca a 19. század végén született egy andalúziai faluban, Fuente Vaquerosban. Mély vonzalma a népzene és a népköltészet iránt mind lírájában, mind drámai életművében megmutatkozik. A népdalok, népballadák témái ¬– a szerelem, a vágy, a gyűlölet, a veszteség ¬– mellett a feudális időkből visszamaradt, a spanyol vidéki életet meghatározó hagyományok és az általuk tönkretett, tragikus emberi sorsok állnak művei középpontjában. A Bernarda Alba háza talán a legjelentősebb ezek sorában.

Bernarda Alba második férjének halála után nyolc évig tartó gyászidőszak vár a már eladó sorban lévő lányaira. Az ezzel járó szigorú megkötések, a külvilágtól való teljes elzárkózás szinte kézzelfoghatóan, húsbavágóan húzza még szorosabbra a társadalmi elvárások és merev erkölcsi normák alkotta fullasztó szabályrendszert a szereplők körül. Az immár férfi nélkül maradt nők vágyai, igényei és a tiltások sokaságával sújtott, sivár hétköznapok realitása közt áthidalhatatlan a távolság.

Ki-ki a maga életkora és karaktere szerint próbál élni, túlélni ebben a közegben: megtörik vagy beletörődik, titokban vagy nyíltan lázad a betarthatatlan szabályok ellen.

A feloldatlan és feloldhatatlan feszültség azonban egyre növekszik, a fegyelmezésből és engedelmességből kovácsolt, fényesre mázolt felszín repedezik, a tragikus vég elkerülhetetlen.

Bernarda Ballada című előadásunk elsősorban a tánc nyelvén beszél. A dráma részleteiből és a szerző egyes költeményeiből álló szöveg és a folklórból merítkező zenei világ segítségével a mozgás, a tánc által idézi meg a lorcai költőiséget és érzelmi telítettséget, a szenvedély elsöprő erejét.

Dramaturg: Pallai Mara
Zeneszerző: Paár Julcsi Fonogram-díjas
Díszlet: Mátravölgyi Ákos Blattner Géza-díjas

Filmes effektek: Sávári Enikő, Vető Gábor 
A flamenco táncok koreográfusa: Inhof Katalin
Árnyjáték: Kuthy Ágnes
Jelmeztervező: Kocsis Enikő Harangozó Gyula-díjas és Winklerné Petri-Kiss Borbála
Szcenika, fényterv: Papp Kornél
Rendező, koreográfus: Kocsis Enikő Harangozó Gyula-díjas
Táncolja a Fitos Dezső Társulat tánckara: Alzetta Alexa, Bíró Éva, Fafka Júlia, Guti Hajnalka, Hanekám Luca, Nagy Dorottya, Németh Eszter és Molnár Bálint

Fotó: Éder Vera

Az előadást követően, rövid szünet után, még egy kerekasztal beszélgetésre szeretnénk Önt invitálni a színházterembe, Út Lorcától a színpadig címmel - kulisszabeszélgetés az alkotókkal a Bernarda Balladáról.

A beszélgetést vezeti: Darabos Eszter, a Magyar Táncművészeti Egyetem tánctörténet szakos hallgatója

Résztvevők: 

Kocsis Enikő - Bernarda Ballada koreográfusa, a Fitos Dezső Társulat igazgatója, művészeti vezetője

Fitos Dezső - Bernarda Ballada művészeti asszisztense, a Népművészet Ifjú Mestere, az előadás zeneszerzője, Érdemes Művész

Paár Julcsi - Bernarda Ballada zeneszerzője, zeneterapeuta, Fonogram-díjas 

Pallai Mara - Bernarda Ballada dramaturgja, színésznő, dramaturg

A kerekasztal beszélgetés időtartama ~45 perc.

Szeretettel várjuk Önt az előadásra és az azt követő kerekasztal beszélgetésre!