Szé­ná­si Ve­ro­ni­ka me­sél: A kő­szí­vű em­ber; Ku­tya­is­ko­la

Szénási Veronika, a tatabányai NépmesePont mesemondó munkatársa két, egymástól nagyon eltérő mesét hozott a Folkstúdió adásába.

A kőszívű ember című bukovinai székely népmese a tündérmesék vagy varázsmesék nagy csoportjába, azon belül is a hősmesék körébe tartozik. A hősmesékben általában a hős táltos-, vagyis emberfeletti tulajdonságokkal rendelkezik, s a mese valamely – vagy több – nagyszabású hőstettről szól. Témája sok egyéb mellett lehet a feleségszerzés, állatsegítők szerzése, a mágkus képességű, emberfeletti erejű ellenféllel való megküzdés. Ilyenekről szól Veronika meséje is. 

Veronika meséjének forrása a kakasdi, bukovinai székely származású Fábián Ágostonné Márika néni meséje volt, itt: Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék I–IV. Tolna Megyei Könyvtár, Szekszárd, 1979–1986. I. 314-317. Tipológiai besorolása: AaTh 0312D+AaTh 0554+AaTh 0302A*.

A kőszívű ember szövege olvasható ezen az online népmese-gyűjtőoldalon.

Mesénk cselekménye röviden: A szegény asszony három fia nem talál a faluban lányt magának. Elindulnak feleséget szerezni. Egy öregapónál meghálnak, cserébe meg kell, hogy ígérjék, hogy hoznak neki is egy szép lányt. Másnap továbbmennek, egy király a Veres királlyal háborúzik, beállnak a seregébe, megsegítik, olyan derekasan harcolnak, hogy a király nekik adja a három lányát. Hazafelé ismét betérnek az apóhoz. Mivel neki nem hoztak feleséget, kővé változtatja mindet, a legkisebb királylány kivételével. A lány kitudja, miért ilyen „kőszívű” az öreg, hol van a szíve elrejtve. Közben születik a szegény asszonynak egy kései fia, az elindul megkeresni a testvéreit. Útközben egy kosnak és egy fehér galambnak ad enni, cserébe ők  lesznek későbbi állatsegítői. Találkozik a lánnyal, megbeszélik, hogy lehetne a kőszobrokat visszaváltoztatni.  A kos összetöri a sziklát, a galamb elkapja a kismadarat, a legény visszaviszi az öreg szívét. Az apó mindenkit visszaváltoztat, hazatérnek, lakodalom.

A mesét a Magyar Népmesék című animációs sorozat is feldolgozta, megtekinthető ITT.

Második történetünket Veronika mesekezdő formulával kezdi („ „Kedves gyerekek, tik már hallottatok arrú, hogy a kutyáknak is iskolába kell járni?...(…) Most egy kutyás mesét fogok nektek elmondani. Hun vót hun nem vót, hetedhét országon is túl, volt egyszer...”). A  Sajó kutya valójában trufa, besorolása az AaTh 1750 A (A tanulni küldött kutya).

Szénási Veronika meséjének forrása a Bartus Józsefné Teri nénitől gyűjtött történet Szandai Teréz  Magyar Zoltán:  A herencsényi mesemondó. Herencsényi mesék, mondák és tréfás népi elbeszélések Bartusné Szandai Teréz előadásában. (Magyar Népköltészet Tára sorozat IV.) Balassi Kiadó, Budapest, 2004. 106-107.

A gyűjtő, Magyar Zoltán e kötetben a 2002-ben "A népművészet mestere" címmel kitüntetett palócföldi mesemondó, Teri néni teljes szövegfolklór-repertoárját adja közre . A sok tekintetben különleges, archaikus szövegek nem csupán egy személy, illetve egy adott település (Herencsény), hanem az egész tájegység tudását képviselik. A nemzetközi folklorisztikában a magyar népmesekutatás mutatta fel a legtöbb olyan egyéniséget, akinek meséi, mondái néprajzi kötetekben is napvilágot láttak. E hagyományba illeszkedik Magyar Zoltán gyűjteménye. A kötet adatközlője a legutolsó tradicionális mesemondók egyike, a Hagyományok Háza rendezvényein, népmesetanfolyamán ő és szintén kiváló előadókészségű lánya, Petrovecz Lászlóné Bartus Teréz is szerepelt már..
A szövegek többsége műfajilag mese, amelyek között a legendamesék és tréfás elbeszélések aránya a legnagyobb. Főként a tréfás mesék sorában találni rendkívül sok, folklorisztikailag kuriózumnak tekinthető népköltészeti alkotást, s gazdag a gyűjtemény a különféle bibliai apokrif, valamint a műfajilag a mondákhoz közelebb álló, helyi kötődésű, vallásos tárgyú történetekben is. A kötetet részletes elméleti tanulmány vezeti be. A szövegeket jegyzetek, tipológia, valamint a függelékben a tájszaval jegyzéke és az északi magyar nyelvterület mesekutatásának bibliográfiája egészíti ki.

A trufa Sajó kutya címmel Nagy Zoltán hatalmas palóc mese-, és mondagyűjteményében is olvasható, egy nógrádsipeki változatban, Csizmadia Istvántól, itt: Fanyűvő Jankó. Palócföld meséi és mondái Nagy Zoltán gyűjtésében. Sajtó alá rendezte Benedek Katalin. Magyar Népköltészet Tára X. Balassi Kiadó, Budapest, 2010. 431-432.

A Magyar Népmesekatalógus 7/C kötetében, A magyar népmesék trufa-és anekdotakatalógusa (AaTh 1640-1874) MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1989. c. kötetben három változatot említenek e típusnál, amelyet a „Tréfák a papokról”- fejezethez, azon belül „A lóvátett pap” elnevezésű csoporthoz soroltak. A szüzsében is, a címekben is pap vagy plébános, nem pedig uraság vagy gazdag ember kutyájáról van szó. Veronika szövegében „egy gazdag parasztember” eszén járnak túl, ő olvassa az újságban, hogy már kutyaiskolák is nyílnak…

Többet szeretnék tudni...