Népköltészetünk egy különleges rétegét alkotja a vallásos népi epika. Az ó- és újszövetségi szövegek és az ún. apokrif evangéliumok, az egyházi tanítások kissé (vagy nagyon) eltorzulva, néphit-elemekkel keveredve, teológiailag akár abszurd tartalmakat közvetítve legendamesékké, hiedelemmondákká, eredetmondákká szervesültek a folklórban.
Ilyen népi epikumot gyűjtött két folklorista, és rendezték - a bibliai könyvek időrendje szerint – kötetté. Ez lett a sokak által ismert Parasztbibilia. A könyv a Kádár-korszak vége felé nagy sikert aratott, Somogyi Győző grafikusművész illusztrálta, hanglemezen is kiadták az eredeti felvételeket (LPX 14034-35 Parasztbiblia – HUNGAROTON, 1986.).
Fábián Évike sokszor mesél ebből a válogatásból, e heti mesénk egy ilyen „apokrif” történeten alapul. A tizenkét éves Jézus jeruzsálemi zarándoklata családjával, tanítása a Templomban, az, hogy keresték, valóban a kanonizált evangéliumi szöveg része, de a sok apró mesei motívum, amit Évikétől hallhatunk, már a magyar népköltészet teremtő erejét mutatja…
A néprajzkutatók feljegyzik a meséket, mondákat elmondó „adatközlőről”, a mesemondóról azt, amit tudnak, a publikált szöveg mellé megemlítik nevét, életkorát, lakóhelyét, vallását, hogy lássuk, mi az a környezet, ahonnan a népköltészeti „adat” származik. Történetünk eredetijét A tizenkétéves éves Jézus Jeruzsálemben címmel Nagy Ilonának elmondta Tóth Ilona, akkor 82 éves, római katolikus vallású assszony, Szurdokpüspökiben (Nógrád m.), 1969-ben. A szöveg megtalálható itt: Lammel A. – Nagy I. (szerk.): Parasztbibilia. Magyar népi biblikus történetek. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1985. 300-304. old. (Maga a szikár evangéliumi történet ITT olvasható)
Egy érdekes, archív felvételekkel és animációval tarkított dokumentumfilm készült a Parasztbiblia elkészültéről. Maguk a gyűjtők-alkotók, Nagy Ilonaés Lammel Annamária beszélnek munkájukról, ITT
A mese (legendamese) és a monda (eredetmonda) két külön népköltészeti műfaj, de néha elemeik keverednek vagy szinte teljesen összeolvadnak, mint ebben az esetben is. A néprajzkutatók szerint a legendamesék szereplői: Krisztus urunk, Szent Péter, az ördög, Szűz Mária stb., a történet pedig tanító jellegű és novellisztikus. Az eredetmondákban ugyanezeknek a főszereplőknek a tettei teremtést, alkotást, a meglévő világ gazdagítását vagy megváltoztatását eredményezik, és az elbeszélés szerkezete is e gondolatnak van alárendelve. (Lásd még ITT) A magyar folkór is nagy számban ismer ilyen eredetmondákat vagy eredetmagyarázó mondákat, melyben egy-egy természeti jelenség, növény vagy állat milyenségét, egy-egy tulajdonságának feltételezett eredetét mondják el. Itt a síró Máriát megvígasztalja, saját történetével kacagásra készteti a béka, ezért Mária (mintegy társ-teremtői szerepben) új tulajdonsággal áldja meg a kis békát, hogy "ha elpusztul, a bűze ne menjen”, vagyis csak kiszáradjon, ne rothadjon el…
"...bukovinai székely a famíliám..." – az eredeti történet egy palóc asszonytól hangzott el, de Évike tájszavaival, tájszólásával bukovinai székellyé „teszi” a színhelyet, a Szentcsaládot. „Szűz Máriacska” ügyes kézimunkás asszonyka volt, úgy szőtt-font-varrt, hogy mások is rendeltek tőle, „Joáchim nagyapó” értett a tilinkó-készítéshez stb… Aki szeretne próbát tenni a figyelmes mesehallgatás-meseolvasás terén, szeretné összevetni a mese szerkezetbeli, tartalmi, motivikus, szóhasználati változatait, annak ajánljuk, olvassa el a nógrádi változatot ITT.
Ugyan e heti mesénk nem tündérmese vagy láncmese, ahol a szerkezet szinte kínálja magát, azért a mesei logika itt is tetten érhető: ahogyan sorra megtudjuk, mit készített saját kezével kicsi Jézusnak Mária és József, úgy az úton minden egyes darabnak jelentős szerepe lesz, Mária sorra ezekről az elajándékozott és felismert darabokról tudja meg, hogy Jézus ott járt. (A meseszerkezetről lásd még a Néprajzi lexikon szócikkét)
Évike a mesébe egy másik népköltészeti műfaj, a népdal példáit is beleveszi. A szép moldvai népdal szövegét ITT olvashatjuk.
Mesemondás – nyelvi nevelés - művelődés
Fábián Évike mesemondását azért is tartjuk példaértékűnek, mert megfigyelhetjük előadásain, hogyan lehet beépíteni egyéb oktatási-nevelési tartalmakat, az iskolai tananyagon kívüli, általános műveltségi elemeket is a mesébe, a mesemondás folyamatába.
- "...ha egy olyan göndör kicsi kacagás megcsiklintja a kacagókátokat, akkor magatokba ne fojtsátok, me' nem venném a lelkemre, ha megpukkadnátok!" Mesemondónk előre figyelmezteti a gyerekeket, hogy tájszólással beszél (mesél), és hogy nyugodtan kifejezhetik, ha ezt szokatlannak találják. Annyira kedves szócsavarással mondja ezt el, hogy máris mintát ad: a miénktől eltérő beszédet ne sértő "kinevetés", hanem "göndör kicsi kacagás" fogadja-fogadhatja.
- Évike a tájszavakat vagy régies kifejezéseket vagy nyíltan megkérdezi a hallgatóságtól, hogy értik-e, vagy a mese menetéből ki nem esve megmagyarázza. Pl. a lábra adott „saru” említése után, amit talán nem értenek a gyerekek, rögtön hozzáteszi: „ma talán szandálnak mondanánk”.
- A népi vallásosságra, az apokrif, vagyis nem kanonizált, teológiailag nem feltétlenül helytálló népi epikumokra jellemző, hogy szeretik kielégíteni az emberi igényt, hogy „közel hozzák”, részletezzék a Szentcsalád életét, Jézusnak az evangéliumokból nem ismert gyermekkorát, ifjúkorát. A Biblia erről csak megjegyzi általánosságban: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lukács 2,52) Mesemondónk viszont részletezi, hogyan és mennyire volt jó a tizenkétéves Jézus: a zarándokúton sorra elajándékozza az enni-innivalóját, a kulacsát, tarisznyáját, meggyógyítja, aki beteg, segít stb. Ugyanígy a népi képzeletvilághoz közel állt Mária, a hétfájdalmú Szűzanya alakja, anyai érzelmei, mesénk az ő útrakészítő gondoskodását is részletezi, ahogyan az eltűnt kisfia iránti aggódását is.
- Évike éneket, népdalt is tanít a mesemondás közben, de nem erőltetve, kiesve a mese világából, hanem az út menti koldusok hangját „adja” a gyerekek szájába: "Most Hókusz-pókusz! Kódis-kórussá változtatlak benneteket!
Javasolt feladatok a mese feldolgozásához
(Természetesen a pedagógus dolga eldönteni, bizonyos szempontokat csak „mankónak” kínál a mesehallgatáshoz a tanítványainak, vagy a konkrét feladatainkat vagy saját feladatait elküldi-e nekik, és azt „szorgalminak” adja, vagy visszaküldendő, ellenőrizhető, kijavítható feladatnak, akár a „Classroom” - rendszerbe beépítve.)
Inkább kisebbeknek (2-3 osztályosoknak)
- Ha meghallgattad az egész mesét, foglald össze röviden szóban: miről is szólt? Kik voltak a főszereplők? A szereplők felsorolásával felidézheted magadban a mese menetét! (Szűzanya Máriacska, kicsi jézus, Szent József, koldusok, pásztorgyerekek, öreganyó, kis béka...)
- Hogyan jellemezte a mesében Évike a kicsi Jézust?
- Mária így köszön az úton talált idegeneknek: "Adjon Isten jó egészséget, édes öreganyám!" vagy "Isten áldja kendteket!" vagy "Adjon Isten jó napot, kicsi pásztorgyermekecskék!". Te milyen szép, udvarias köszönésformát ismersz?
- Mit jelentenek szerinted ezek a kifejezések: elemózsia, tilinkó, kódis, nannyókám? Ha nem tudod, kérdezd meg szüleidet, nagyszüleidet, tanáraidat!
- "Nekem öt gyermekem vót, kit a szekereknek a kereke tapodott el, kit a lovak patája, kit a rossz gyermekek csaptak agyon...". Ki (mi) mondta ezt a mesében? (a kis béka)
- "Ha jön a hideg, akkor tegyétek a jégre s csússzatok el véle!" Ismertek másfajta mesezáró formulát? Idézzétek föl!
- Rajzold le a kedvenc szereplődet vagy jelenetedet! (a kicsi Jézust, Máriát, a koldusokat, a kis pásztorfiúkat, a békát stb.)
Inkább nagyobbaknak (5-6. osztályosoknak)
- Ha meghallgattad az egész mesét, foglald össze röviden szóban: miről is szólt? Kik voltak a főszereplők? A szereplők felsorolásával felidézheted magadban a mese menetét! (Szűzanya Máriacska, kicsi jézus, Szent József, koldusok, pásztorgyerekek, öreganyó, kis béka...)
- Hogyan jellemeznéd a mese főbb szereplőit? (külső-belső tulajdonságok)
- Lesznek a mesében talán fura, népies, régies vagy ismeretlen szavak. Jegyezzétek le őket a mese hallgatása közben! Ha van rá lehetőségetek, hallgassátok meg újra a szóban forgó szövegrészletet! Ha nem tehetitek, kérdezzétek meg a szüleiteket, vagy nézzetek utána!
- A fura, népies szavakat és jelentésüket írjátok le, és rendezzétek szófajok szerint külön oszlopba! (pl. főnevek: kujakom – öklöm, melléknevek: fáintos – szép, csinos; igék: rearekeg – rábrekeg, kiguvad – kidülled, megszökte magát – felugrott, elébükken – előugrik stb.)
- Milyen más evangéliumi történetet ismersz?
- Rajzold le a kedvenc szereplődet vagy jelenetedet! (a kicsi Jézust, Máriát, a koldusokat, a kis pásztorfiúkat, a békát stb.)
- "amelyik leány vagy asszony agyoncsap egy békát, annak nem szaporodik meg a tésztája - ha ügyesen akarsz kenyeret vagy kalácsot dagasztani, ne üss agyon békacskát!" Ismersz hasonló tilalmat vagy cselekedetet, amiről úgy gondolták régen, hogy befolyásolja egy munkafolyamat eredményét vagy egy kívánság beteljesülését?
- "Most Hókusz-pókusz! Kódis-kórussá változtatlak benneteket!” Emlékszel még a mesemondás közben többször elénekelt koldus-énekre? Próbáld felidézni! („Adjatok, adjatok, amit Isten adott…”)
- "Ha jön a hideg, akkor tegyétek a jégre, s csússzatok el véle!" Ismertek másfajta mesezáró formulát? Idézzétek föl!
- Fábián Évike egy érdekes hangszert szólaltatott meg mesemondás közben. Nézz utána, mi a neve, milyen érdekesség jellemző rá! (fafúvós népi hangszer, nincs rajta hangképző nyílás stb.)
