E heti mesénk az állatmesék csoportjához tartozik. Ezekben a prózai népköltészeti alkotásokban az állatok az emberekhez hasonló módon gondolkodnak, beszélnek és cselekszenek, de állat-szerűek maradnak közben - nem úgy, mint a tündérmesében, ahol természetfeletti, csodás segítőtársakként szerepelnek (állatmesékről bővebben a Magyar Néprajzi Lexikonban ITT)
A Rókafurfang a csíkszentdomokosi Albert András egyik meséje – ezt a székely eredetit most a turai Pintér Zsolt szájából, saját egyéniségéhez igazítva hallhatjuk. Albert Andrást tartják sokan a valaha élt egyik legnagyobb magyar mesemondó tehetségnek, egyes folkloristák szerint a legszebb népmeseszövegeket az ő repertoárjának részeként rögzítették 1942-ben.
Aki szeretne több Albert András-mesét megismerni, annak ajánljuk ezt a kötetet: Estefia, éjfélfia, hajnalfia. Csíkszentdomokosi népmesék Belatini Braun Olga gyűjtésében. (Szerk. Benedek Katalin) Balassi Kiadó, Budapest, 2013. (Magyar Népköltészet Tára XIV.)
Albert András – és a csíkszentdomokosi mesemondók hagyománya:
Albert András meséi már a teljes monográfia kiadása előtt meg-megjelentek neves gyűjteményekben, ezt követte az Estefia, Éjfélfia, Hajnalfia-kötet. (Estefia, éjfélfia, hajnalfia. Csíkszentdomokosi népmesék Belatini Braun Olga gyűjtésében. Szerk. Benedek Katalin. Balassi Kiadó, Budapest, 2013. (Magyar Népköltészet Tára XIV.)
Az ily módon híressé vált mesemondóról elnevezték a csíkszentdomokosi könyvtárat, a faluban élénk kulturális élet szerveződött a mesemondás köré.Elindult a Mesélőfalu honlap is, az iskolában és a könyvtárban mesemondó versenyeket szerveznek – a hagyomány felélesztésével próbálják „visszahozni” a mesemondás-mesehallgatás szokását.
A gyűjtő és a gyűjtött anyag:
A grafikusművész, könyvillusztrátor és mesegyűjtő Belatini Braun Olga, aki az Ortutay Gyula-féle egyéniségkutató iskolához csatlakozva kezdett a népmesékkel foglalkozni, a második világháború idején jutott el Csíkszentdomokosra, és mintegy 200 mesét jegyzett le 1942-43-ban. Bár a gyűjtő az anyagot 1944-ben már kiadásra előkészítette, kötetté szerkesztette, és alapos, terjedelmes etnográfiai-szociológiai bevezető tanulmányt is írt hozzá, a történelmi-politikai események miatt könyve akkor nem jelenhetett meg. Hosszas hányattatások után a kézirat végül 2013-ban látott napvilágot, Benedek Katalin mesekutató szerkesztésében és jegyzeteivel.
A közölt szövegek arányai is mutatják, hogy a legkiemelkedőbb mesemondó egyéniség Albert András volt. 69 mesének volt ő az adatközlője, a gyűjtemény másik felét, 67 szöveget, Belatini Braun Olga 19 mesemondótól gyűjtötte. Külön érdekesség, hogy a mesegyűjteményben több ízben is egymás után olvashatjuk egy-egy mese különböző mesélők által elmondott variánsait. Az adattár szövegei műfajok és alműfajok szerint csoportosítva: 86 tündérmese, 4 állatmese, 3 legendamese, 10 novellamese, 2 ostobaördög-mese, 2 rátótiáda, 22 tréfa, trufa és anekdota, 3 hazugságmese és 4 hiedelemtörténet.
A gyűjtő ezt írta a megismert népmesékről: „A népi mesekincs e néhány virágát a szájhagyományozás örök, hömpölygő folyamából kiemeltük, hogy az irodalomban helyet kapva ne csak a szájhagyományozás egy-egy múló pillanatát élje meg, hanem ily módon a pillanatot rögzítve, mindenütt sokáig, talán örökké hirdethesse a magyar népi mesekincs mai életformáját, költői szépségét s mesemondóinak hivatottságát.” (Belatini Braun Olga)
Ha valaki elolvassa Albert András tájnyelven elmondott Rókafufang-ját, feltűnhetnek régies, tájnyelvi szavai, szó-és mondatszerkesztése, igeragozása, fordulatai. Érdemes ezt összevetni Pintér Zsoltnak a népmese nyelvezetéhez, stílusához hű, mégis mai előadásával!
Állatmese eredetmagyarázó motívummal:
Az Állatok a Margit-napi vásáron című mese is állatmese, de a befejezés talán furcsának tűnhet. Néha a mese (itt: állatmese) valamilyen tartalmi vagy formai okból más népköltészeti műfajt „vonz”, a monda (eredetmonda) pl. külön népköltészeti műfaj, de néha elemeik keverednek vagy szinte teljesen összeolvadnak, mint ebben az esetben is. Az eredetmondákban a csodás vagy isteni főszereplők tettei teremtést, alkotást, a meglévő világ gazdagítását vagy megváltoztatását eredményezik, és sokszor az elbeszélés szerkezete is e gondolatnak van alárendelve. A magyar folklór is nagy számban ismer ilyen eredetmondákat vagy eredetmagyarázó mondákat, melyben egy-egy természeti jelenség, növény vagy állat milyenségét, egy-egy tulajdonságának feltételezett eredetét mondják el – pl. miért (lett) rövid a nyúl/ a medve farka, mint mesénkben, vagy hogy miért haragszik a kutya a macskára, a macska az egérre, a kutya a nyúlra stb.
Aki többre kíváncsi, ITT olvashat többet.