Tündérmese az égig érő fáról és Jánoskáról, aki táltos csikókkal és feleségrabló sárkányokkal találkozik és küzd meg.
E heti mesénk a tündérmesék, más néven varázsmesék csoportjához tartozik. Ezekben a prózai népköltészeti alkotásokban a csodás események, a csodás tulajdonsággal bíró hősök szinte kötelező tartalmi elemek. (A tündérmesékről bővebb leírás a Magyar Néprajzi Lexikonban ITT)
Az Égig érő fa ezen változatának alapjául Palkó Józsefné, leánykori nevén Zaicz Zsuzsanna kakasdi mesemondónk egyik meséje szolgált – ezt a bukovinai székely eredetit most Bumberák Maja szájából, saját egyéniségéhez igazítva hallhatjuk.
Palkó Józsefné írástudatlan volt, de meséinek nagy része – közvetve vagy közvetlenül – Kriza János, Arany László és Benedek Elek népmesegyűjteményeiből származik. Ez részben környezete nagyfokú olvasottságával magyarázható, hiszen a bukovinai székely falvakban a meséskönyvek, ponyvafüzetek fontos részei voltak a műveltségnek, szóbeli kultúrájukba, így mesemondásukba is beépültek a különböző írásbeli források révén közvetített mesék.
Aki szeretne több Palkó Józsefné mesét megismerni, annak ajánljuk ezt a kötetet: Kakasdi Népmesék I-II. (Dégh Linda (szerk.), Akadémiai Kiadó 1960. Az első kötet meséi, közte e heti mesénk is, ITT olvashatók.
A Magyar Néprajzi Lexikon szócikkét az Égig érő fa mesetípusról lásd ITT