A vasárnapi jókedvről ezen a héten három táncoslábú malacka, egy királykisasszony és egy kanászlegényből lett királyfi gondoskodik. Kivételesen több generáción keresztül nyomon követhetjük a mesei szereplők sorsát, hiszen a mese második felében már a királyfiból lett király gyermekei, a fiatal királykisasszonyok mulatják végig az éjszakákat, ismeretlen, idegen és igen gyanús ördög legényekkel. De vajon sikerül-e a bátor és okos cigánylegénynek megmentenie az elszaggatott cipők tulajdonosait, a király leányait?
Csíki Lóránt e heti meséje egy gyönyörű példa arra a szakmai körökben csak típuskontaminációként emlegetett jelenségre, amikor is két népmesetípust a mesemondó ügyesen, szinte észrevétlenül összekapcsol: a két meséből egy egész válik. Ez történt A királykisasszony jegyei megnevezésű novellamesével (lásd ITT) és Az eltáncolt cipellők című tündérmesével. A mese a királykisasszony jegyeiről sokunk számára ismert lehet, akár a Magyar népmesék c. animációs sorozatból is, de biztosan nem úgy, ahogyan azt Csíki Lóránt meséli. Pál Pista bácsi két meséjét vegyítette össze, s így alakította ki saját változatát. Agócs Gergely gyűjtései nagy hatást gyakoroltak Lórántra: az öreg juhászember, Pál Pista bácsi meséiből sokat tanult, majd ezeket alakította a saját szájíze szerint, felépítve azokat saját motívumokkal, nyelvi fordulatokkal. A két mese összekapcsolása Lóránt szerint azért szerencsésebb a képernyők előtt, mint egy hosszabb lélegzetű tündérmese, mert sokkal inkább megtartja a mesehallgató figyelmét. Hiszen az élőszavas népmesemondás közösségi színtereitől nagyon különbözik a kameránk előtt mesélés. Kimarad belőle a hallgatók visszajelzése, a folyamatos interakció, a közönség vagy hallgatóság reakciói stb.
Többet szeretnék tudni
Kérdések a mesehallgatás utánra
Ha tetszett a mese, beszéld meg az alábbi kérdéseket szüleiddel, testvéreiddel!
