„Apcról jöttem, Palócországból, mesemondással foglalkozom...” így mutatkozik be Bukovics János, és valóban, hallhatóan palóc nyelvjárásban mondja el három meséjét a Folkstúdió e heti adásában.
A kiskakas gyémánt félkrajcárját bizonyára mindenki ismeri már, bár biztosan nem Jani bácsi egyéni, ízes palóc előadásában, talán sokan A róka, a medve és a szegény ember történetével is találkoztak, de A visszás vénasszonyról talán még nem mindenki hallott. A visszás vénasszony arról ismerszik meg, hogy mindent fordítva csinál, mint ahogy azt az ura kéri. Sőt, még az ördögökkel is cimborál, akik - szerencséjére - igencsak kedvelik a tyúkhúst...
A visszás vénasszony
Az első egy egykori székely mesemondótól gyűjtött mese, melyet Ráduly János erdélyi, kibédi magyartanár, folklorista, műfordító vett magnószalagra, írt le, és eredetileg Romániában jelent meg egy gyűjteményben (A király táncos lovai. Székely tréfás népmesék. Bon Ami, Sepsiszentgyörgy, 1995. 14–16.). A Hagyományok Háza Ráduly János több gyűjtéséből válogatva nemrég 21 mesét megjelentetett, ehhez eredeti hanganyag híján mai mesemondók – köztük Bukovics János – mondják el a kibédi meséket a hangzómellékleten. Külön érdekesség a nyelvjárásokkal, a tájnyelvek szépségeinek összevetésével foglalkozóknak, hogy ezt a kibédi székely mesét most egy palóc mesemondóra bíztuk, aki nem akart ragaszkodni az eredeti székelyes nyelvi fordulatokhoz, sajátos mondatfűzéshez, hanem saját tájnyelvén, saját szavajárásával mondta el a mesét – ami már az ő meséje is...
Kiadványunkat megtalálhatják ITT
A visszás vénasszony-t az ún. rászedettördög-mesék közé sorolhatjuk, azon belül is az AaTh 1130-MNK 1168 („A szörny megijed és elmenekül”) számú mesék csoportjába. Az ide tartozó szövegekben az emberi leleményesség vagy a véletlenek egybeesése miatt az eredendően gyöngébb fél, az ember (itt a makacs, „visszás” vénasszony) diadalmaskodik az erősebb ellenfél, a könnyen becsapható ördög(ök) felett. Ennek a típusnak egy részét veszi át ez a különleges, egyedi, kis-küküllő-menti változat, melyet János saját mesemondói stílusa még inkább egyedivé tesz.
A kiskakas gyémánt félkrajcárja
E mesénk közismert tréfás állatmese, amely formáját tekintve a formulamesékhez tartozik, ha pedig célközönségét, funkcióját nézzük, gyermekmesének mondhatjuk. Manapság valóban az egyik legnépszerűbb, legismertebb a bölcsödések, óvodások körében.
Bukovics János elmondásában viszont felnőtteket is leköt, olyan megelevenítő erővel meséli, mesemondói rutinjával, apró változtatásokkal, “kikacsintásokkal”, humoros hasonlatokkal sajátjává, és a hallgatót is bevonva mindenkié teszi a jól ismert mesét:
“ (a kicsi kakas) ott van még most is arra felénk, ha arra jártok, menjetek, nézzétek meg, ott ül mindig azon az arany kakasülőn, ott várja a Napot...Itt a mese vége, tegyétek a jégre.”
A formulameséről lásd ITT
A róka, a medve és a szegény ember
Az állatmesékben az állatok az emberekhez hasonló módon gondolkodnak, beszélnek és cselekszenek, mint jelen esetben a bosszúálló medve, a furfangos róka, de ez nem tűnik csodának (míg a tündérmesék beszélő, a hőst segítő állati szereplői mindig csodás, természetfeletti jelenségek). A magyar népi állatmesének három fő tartalmi-formai csoportja van: az ún. ezópusi mesék, a gyermekmesék és a mondókamesék. (Lásd még ITT)
Ebben az Illyés Gyula gyűjteményében is olvasható állatmesében a medve és nyúl egyenlőtlen párviadalát kikacagó szegény ember pórul járna, ha nem kapna jótanácsot a rókától, hogyan pusztítsa el a bosszúszomjas medvét. A róka eszén is túljár végül az ember, a rókától tanult “módszer” alkalmazásával. A mese tanulsága tehát a „Többet ésszel, mint erővel..”.
Többet szeretnék tudni
Kérdések mesehallgatás utánra
Ha tetszett a mese, beszéld meg az alábbi kérdéseket szüleiddel, testvéreiddel!
