Illyés-Ser Gergely mesél: Szer­enc­sés Pista

Fordulatos, kalandos történetet hozott a Folkstúdió e heti adásába Illyés-Ser Gergely.

E mesét sok éve csiszolta, sok helyen elmondta, a szöveg forrása: Wass Albert: Magyar mondák és népmesék (Kráter Kiadó, Pomáz, 2002.79-86.) A cselekményvázlat alapján az eléggé irodalmiasított forrásszöveg leginkább az AaTh 554 (Hálás állatok) típusú tündérmeséhez kapcsolódik: a jószívű mesehős állatsegítőivel képes teljesíteni a király lehetetlennek tűnő próbatételeit, s így elnyeri a királykisasszony kezét. 

A tündérmesék, vagy más néven varázsmesék nagy csoportjában a csodás esemény, a csodás tulajdonsággal bíró hős, a természetfeletti erejű segítők és ellenfelek, az átváltozás, a segítő állat szinte kötelező tartalmi elem. (Lásd a Magyar Néprajzi Lexikon szócikkét ITT)

A tündérmesék állatai más tulajdonságokkal rendelkeznek, máshogy is kell róluk vagy a nevükben beszélni, mint az állatmesékben. Sokszor – mint látjuk, itt is – segítő szerepkört töltenek be. Ellentétben az állatmesékkel, a tündérmesékben a csodás tulajdonságokat, hogy beszélnek, hogy előre tudják a történéseket, hogy hívásra megjelennek, általában kellő csodálkozással adják elő a mesemondók. Így mesél Gergely is. A fokozás eszközével ráadásul a cselekmény drámaiságát is érzékelteti: „...abban a szempillantásban visszaköltözött belé az élet, de még hogy csak visszaköltözött...?! Az a madár meg is szólalt!

De hogyan tehet szert egy tündérmesei hős állatsegítőre? A Magyar Néprajzi Lexikon szerint több módon is: együtt születik velük, nem pusztítja el őket magukat vagy kölykeiket, utolsó falatját megosztja velük, megmenti az életüket, segítségükre van a közös zsákmány elosztásában, természetfeletti lénytől ajándékba kapja az állatot vagy feleségül adja hozzájuk saját testvérét. Illyés-Ser Gergely meséjében kétszeres szerencséje van a mesehősnek, mert jószívűségben megosztja hamuba sült pogácsáját a sasmadárral, később pedig egy boszorkány a közös ellenség legyőzése érdekben legkisebb kígyóját ajándékozza neki, így két típusú állatsegítő is rendelkezésére áll. Kiállja a próbákat és elnyeri a királykisasszony kezét, vele a fele királyságot.

A figyelmes hallgatónak több olyan mesemotívum is feltűnhet Gergely meséjében, amely fölidéz más ismert típusokat is, az arany király kertjében szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack terem. De míg a MNK 425xx (Szóló szőlő,csengő barack, mosolygó alma) típusban az állatalakú királyfit váltja meg a leány-főhős azzal, hogy éppen ezeket a gyümölcsöket kérte apjától, Wass Albertnél – így Gergelynél is – az a szerepe a csodás gyümölcsöket termő kertnek, hogy azt rontják el minden éjjel a szarkák, amiatt szomorú a szép kisasszony, azt kell megőriznie Pistának. Maga a minden éjjel elpusztított kert, a megőrzése pedig az MNK 400Ax (Árgirus) típus meseváltozataiból lehet ismerős.

E heti mesénk arra is jó példa, hogyan hatnak egymásra a különböző műveltségi rétegek a népmese világában, milyen szövevényes az írásbeliség-szóbeliség együttes élete… A szóbeliségből gyűjtött klasszikus népmesék forrása sem kizárólag csak az előző generációk hagyományos meserepertoárja, emlékezete volt, hanem ponyvanyomtatványok, népkönyvek, mesekönyvek, iskolai olvasmányok hatását is kimutatták a folkloristák. A könyvmesét továbbmesélve, a hagyományos népmesei „kellékekkel” kiegészítve újra a szóbeliségben élt egy-egy variáns. Wass Albert szövege, amin az elmondott mese alapul, nem eredeti, hanem átírt népmese. Ezt részletes stilisztikai és motívum-elemzéssel és az író-közreadó munkásságának elemzésével lehetne bizonyítani. Itt azonban csak néhány, a népmese és a műmese közti alapvető különbségre és szókincsbeli-stilisztikai jellemzőre utalunk.

Mi mutat a szépirodalmi stílusra, a népmese-átírásra?

Feltűnhet a nem népmesei, inkább a szépirodalom vagy a néphit példáiból ismert boszorkány-alak, bizonyos irodalmias stílusfordulatok, például „mindössze...”, „azzal a szándékkal vágtam neki az erdőnek”, „gyönyörködött a virágzó fákban, nézte a zenélő szőlő, mosolygó barack és nevető alma a gyors növekedését”.

Jellemző a párbeszédes részek írott, irodalmias típusú szerkesztésmódja. Wass Albertnél a boszorkány jelenetében a narrátor idéző mondata a szereplő szavai közé ékelődik, a beékelődés egy összetett mondat tagmondatai között van:

- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál – mordult föl végül is –, máskülönben nyomban fölfaltalak volna!

Gergely élőszóban, fejből mondott, hagyományos stílusú előadásában az idéző mondat megelőzi a boszorkány szavait:

Azt mondja a legénynek:

- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben vége lett volna az életednek!”

A mese felvételén viszont lllyés-Ser Gergely mesemondásában megszületik az a meseváltozat, amelyben rengeteg példát találunk az élőszavas, improvizatív mesemondás jellemzőire. Népmeséink formai-szerkezeti jellegzetességei közé tartozik, hogy bizonyos állandósult szókapcsolatok, mondatok formulákat, mesei sztereotípiákat alkotnak. Gergely az immáron újraalkotott mesében számos szép népmesei formulát használ, a mese egésze során igényes mesei nyelvezettel szól. Ilyen formulák például az „akár hiszitek, akár nem”, a „három nap három éjjel” formulák: „Hát, lássatok csudát..”, A szokványos, ismerttől eltér mesezáró formulájában a lakodalom leírása: (csaptak ) „olyan hetedhét országra szóló lakodalmat, hogy hét ország árvái hét hónapon keresztül éltek csak a maradékból…”

A népmesemondás komplex élményében nagy szerepe van a látványnak is.  A hagyományos népi előadói stílus nem-nyelvi eszközei közé tartozik az arcjáték, a gesztushasználat. Gergely ülve is sokat gesztikulál, mindkét kezét használja a mesei tér érzékletessé tételére. Irányt mutat, a kerek kis tisztás kerekségét jelöli stb. Megfigyelhetjük mesemondásában az ún. mimetikus mozgást is, vagyis a mese cselekményét, a szereplők mozgását, elképzelt mozgását utánozza (pl. a gyűrű felmutatását imitálja). Arcjátéka hol visszafogottabb, hol megélénkül, ha a mesei történések azt kívánják meg (a banya rútságának érzékeltetésére, vagy Pista csodálkozására, amikor a tarisznyát megrázza).