Czer­ovszki An­t­al mesél: A möndölec­skék

A nagyböjt időszakához éppen illő legendamesét hoz nekünk e héten Czerovszki Antal, „A möndölecskék” címmel. A szegény özvegyasszony legkisebb fia, a rejtélyes öreg pásztor és még rejtélyesebb állatainak története szép és tanulságos, ráadásul izgalmas néprajzi-művelődéstörténeti nyomozómunkára is ösztökélheti a kedves hallgatót. 

A möndölecskék, vagy más gyűjteményekben Az angyalbárányok című legendamese tipológiai besorolása ATU 471 (The Bridge to the Otherworld), vagy  MNK 829* (Angyalbárányok). Czerovszky Antal forrása az azonos című mese volt ebből a kiadványból: Székely népmesék. Franklin Társulat, Budapest, 1939. 20-25.

E mesetípus nyugat-európai változatairól a XIX. századból vannak adataink, de látomásos motívumai sokkal régebbi időkbe nyúlnak vissza, néhány motívuma pedig egyes kutatók szerint ázsiai epikus hagyományokkal paralel.

Cselekményváza, amely szinte minden magyar variánsban nagyjából azonos:  szegény ember három fia egymás után elindul szolgálatot keresni. Elszegődnek egy öreg emberhez juhpásztornak. Az öreg meghagyja, hogy mindenütt menjenek a hét (vagy egy nyájnyi) bárány után, ne téringessék őket, s egy üveget és egy tarisznyát ad, hogy abban hozzanak ételükből és italukból. Három nap egy esztendő. A két nagyobb lustaságból vagy félelemből nem meri a bárányokat követni egy nagy vízen keresztül, s az öreg az első nap végén fizetés nélkül hazaküldi őket. A legkisebbet egy bárány átviszi a vízen. A vízben lesorvad a csontjairól a hús (elveszti a lábait), a túlsó parton azonban újra ép lesz, szebb, mint volt. Útközben sovány ökröket lát kövér, kövér ökröket pedig sovány legelőn, két verekedő kutyát, síró-rívó verébfiakat, egy asszonyt, aki fakanállal meri a tóból a vizet, tiszta vizet folyni döglött kutya szájából stb. Végül kápolnához érnek, itt a bárányok angyallá változnak, gyónnak, áldoznak, az öreg ember – Isten – tartja a misét, a fiú is velük tart, tarisznyájában ostyát, kulacsában szenteltvizet visz haza. Az öregtől nem pénzt kér, hanem lelke üdvösségét. Mind a kettőt (és a látottak magyarázatát is) megkapja, családját is „boldoggá” teszi. (https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-259.html). Antal elmondásában a cselekmény majdnem teljesen ezt a szüzsét követi, de az állatok úticélja nála nem a misehallgatás; a gyönyörű szép füvű kertben időznek, majd visszafordulnak, és a hangsúly a látottakon, illetve a látott, metaforikus jelenetek magyarázatán van.

 
Többet szeretnék tudni