Az Igazság és Hamisság forrásai
Közismert tanító jellegű tündérmese ez, mely másik folklórműfajhoz is kapcsolódik, ugyanis régi, XV. századi példázatszöveg-előzményekkel rendelkezik, ez az allegorikus szereplők és cselekedeteik alapján egyértelmű is. A korai népmesegyűjteményekben is szerepelt már, például Kriza János 1863-as Vadrózsák című gyűjteményében is olvasható, Az Igazság és Hamisság utazása címmel. Gyulai Pál költő, író, irodalmár, aki maga is gyűjtött, és kora, a nemzeti romantika szellemében versbe öntött több népmeseszüzsét, ezt is megénekelte. A Szépirodalmi Figyelő című lap hasábjain 1861 novemberében jelent meg Az Igazság és Hamisság című, „allegoria” műfajmegjelöléssel ellátott Gyulai-költemény.
De a ma ismert mesékkel – Ágneséval is – ellentétben a cselekmény az Igazság bosszúja és a Hamisság szétszóratása előtt véget ér, Gyulai nem ismerte a teljes változatot. Arany János maga is ismerte a teljes mesét, hiszen ilyen megjegyzést írt Gyulai költeményéhez: „[…] kár, hogy Gyulai kidolgozásában hiányzik a költői igazságtétel, mi, ugy emlékszem, a Hamisság büntetésében s abban áll, hogy a keze-lábától, szemétől megfosztott Igazság addig görög, hogy egy pernyés gödörbe esik, hol csudaerő által visszanyeri tagjait s még épebb, szebb lesz, mint azelőtt. A Hamisság büntetésének részleteire nem emlékszem.” […]. Gyulai Pál válaszában megjegyzi, hogy éppen a népmese sajátja, hogy nincs mindig megnyugtató, igazságos büntetéssel vége: „Adalék népmeséinkhez című írásában válaszolt, ebben a népmese esztétikai elvárásaival magyarázza a költői feldolgozású meséjének kompozíciós elvét, ugyanis közölte, hogy véleménye szerint az Arany által hiányolt költői igazságtétel nem szükséges kelléke a népmese valamennyi fajának.” (Domokos M. 2012. 300.). Minderről részletesebben, és más történeti folklorisztikai érdekességről Domokos Mariann írt, a tanulmány itt olvasható: Domokos Mariann: Gyulai Pál folklórgyűjtése és meseköltészete Ethno-lore XXIX. (2012). 281-312.
Kiss Ágnes kifejezetten szereti a „gondolatébresztő”, moralizáló meséket, melyekben megvan a kaland is, de a mesei borzalom, a feloldozás, és a tanulság helye is. Ágnes sokéves mesemondói gyakorlatában már sajátjává alakította eredeti forrásszövegeit. A mesének a következő változatait olvasta és használta saját meséjéhez a sok ismert magyar gyűjtésből:
Elsőként Fedics Mihály érdekes, egyedi változatát ismerte meg, melyben nem maguk a nagybetűs, allegorikus alakok, hanem két állandóan vitatkozó szegény testvér indul útnak, hogy megkeresse az igazságot a világban. (Igazság és Hamisság) címmel olvasható - mivel a mesemondó maga nem adott címet -, itt: Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél. Akadémia kiadó, 1978. 160-171.
Mesemondónk olvasta Belatini Braun Olga gyűjtésében Albert András csíkszentdomokosi mesemondó hosszú, a szüzsét (és benne pl. a kegyetlenkedés részletezését) jelentősen kibővített változatát is. Ez itt olvasható: Estefia, Éjfélfia, Hajnalfia. Csíkszentdomokosi népmesék Belatini Braun Olga gyűjtésében. Balassi Kiadó, Budapest, 2013. 674-684.
Valamint ismeri Gaál György: Magyar népmesegyűjteménye (1860) III. kötetében A szerencsétlenség jól esett című variánst is.
Leginkább talán Benedek Elek változata hatott mesemondónkra, amely pedig itt olvasható: Magyar mese-és mondavilág. I. A csodaszarvas. Mesélte Benedek Elek. Móra Kiadó, Budapest, 1988. 382-385.
Könyvmese és fejből mondott mese
A könyvmese és az élővé tett, hagyományos stílusban, fejből elmondott mese különbségét jól érzékelteti a leíró és párbeszédes részek összevetése, illetve a párbeszédekben a mondatszerkezetek összehasonlítása. A Sipos Bella publikálta mesében sok a leíró rész, a házaspár pörlekedését is kizárólag a narrátor mondja el: „Mikor az aszony kendervásznat szőtt, az ura rámordult, hogy ne kotoljon örökké az osztovátán..”
Ágnes pedig párbeszédessé alakítja a jelenetet:
„Egyszer az aszony ott üldögélt a szövőszéknél, és valami ingnek valót készített, amikor az ura csak úgy foghegyről odabökte, hogy:
- Te asszony, mit ücsörögsz te ott a szövőszéknél, ahelyett hogy a vacsorát csinálnád!”
Aki szeretné összevetni mesemondónk improvizatív, a hagyományos mesemondás eszközeivel színesített saját alkotását a forrásszöveggel, az olvassa el Sipos Bella népmese-átiratát, és úgy nézze felvételünket.
Kiss Ágnes a prozódiát a cselekményhez igazítja, gesztusai, hangszíne, tempója nyugodtak, ha lassan csordogál a történés, és megélénkülnek, ha izgalmas események következnek, ilyen például első meséjében az akasztófa alatti jelenet, másodikban a házaspár pörlekedése.
Gesztusaival színesíti a mesemondást, de a szereplőt utánzó mozgást ritkán alkalmaz. Ilyen mégis például az, ahogyan a hamvak elfújását utánozza. Nagyon érzékletes az is, ahogyan az ördögök párbeszédét kíséri, bemutatja, hogyan „rondítottak a világon”, az ördög hogyan csavarja ki a professzor nyakát…
„- Volt egy tudós doktor, s én a két kezemmel megszorongattam a nyakát, s addig szorongattam, amíg ki nem szorítottam belőle a szuszt!
- Na, aztán mi volt a baja annak a tudós doktornak, miért kellett kiszorítani belőle a szuszt?
- Hát csak az, hogy az tudta, hogy itt az akasztófa környékén forrasztófű nő…”
A hagyományos mesemondáshoz hozzátartozik a mesei formulák használata. Itt most a mesei átvezető formulát emeljük ki, melyet a szövevényes első mese közepén, a két főszereplő sorsának bemutatásához alkalmaz Ágnes: „No hát hogy az Igazság dolgát így elvégeztük, lássuk, mi lett a Hamissággal...”
Ágnes a stúdiófelvétel ellenére is kapcsolatot tart (virtuális) közönségével, már a mesekezdéssel is megszólít minket: „(akkor)..amikor az Igazság és a Hamisság még jó barátságban volt. Ebből tudhatjátok, hogy ez igen régen volt”. Máskor is „kiszól” hozzánk, hallgatókhoz, például így: (kisütött a nap) „...és hát tudjátok, nappal az ördögöknek a pokolban a helyük”.
