Bukovics János mesél: A var­júkirály

Tartalmi-szerkezeti variánsok

János meséjének forrása Benedek Elek, de a mesetípus, illetve a mese főmotívumai máshol is megtalálhatók.

János elmondásában például a varjúkirály az elvett teheneket kárpótolja, ezért adja végül a darálót. A mesetípus bizonyos változataiban a szegény legény viszont saját munkája, szolgálat fejében kapja a mágikus tárgyakat. Ilyen változat Nyakigláb, Máléháj, Csupaszáj címmel Illyés Gyula átirata (Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese. Móra Ferenc könyvkiadó, Budapest, 1974)

Illyés Gyula meséit olvasta és továbbmesélte egy vajdasági, al-dunai székely mesemondó, megjelent azonos címmel: Nyakigláb, Máléháj, Csupaszáj. (Beszédes Valéria: Szőcs Boldizsár meséi. Gyűjtötte, válogatta és a tanulmányt írta Beszédes Valéria. Hagyományok Háza, Budapest, 2004.)

Az ATU 563 sok esetben a félignyúzott bakkecske-típussal kombinálódik, ezzel a címmel: Terülj, terülj asztalkám, adj aranyat csacsikám, ki a zsákból botocskám! 

Az ilyen szövegeket visszavezethetjük  a Grimm-gyűjtésre, melynek egy érdekes, a régies német nyelvhasználatot magyarul visszaadó fordítása ezen a címen olvasható: Terüljasztalka, Aranyszamár és Bújjkibunkó. Itt A félignyúzott bakkecske meséjébe szó szerint beékelődik a Terülj, terül, asztalkám-történet. Adamik Lajos és Marton László újrafordítása ebben a kötetben olvasható: Jacob és Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék. Magvető, Budapest, 1989.

E mesetípusok fő motívuma, a varázserejű tárgy(ak) adományozása, elvesztése, visszaszerzése még  legendamesével is keveredhet, Vasárnapi mese-sorozatunkban ilyen volt a Szegény testvér, gazdag testvér, Sándor Ildikó adventi meséje.

Az írott források, az említett, ismert meseváltozatok és János sok év alatt sajátjává csiszolt meséje között számos apró különbséget fedezhetünk föl.

A legtöbb a szókincs, szóhasználat területén adódik természetesen. Néhány példa: a szokványos gulyáshús, szalonna, cipó stb. helyett például János jellegzetes nevű pásztorételt lop a mesébe, amikor tábortűz mellett ülnek a csikósok, megvendégelik a szegény embert: “Na gyüjjék, üljön csak ide. Itt van ez a finom slambuc, amit főzünk, ezt kóstolja meg!” Benedek Eleknél sódaráló, Bukovics Jánosnál kicsi malmocska az, amit a csikósok vagy kondások tanács alapján a szegény ember a varjúkirálytól elkér, és ami a későbbi szerencséjét megalapozza.

Kisebb szerkezeti változtatások is előfordulnak, ilyen például, hogy Benedek Eleknél a szegény ember rögtön megy a varjúkirály várába, amint a varjúkatonák megették a teheneit. „A varjak aztán elrepültek, de a szegény ember nem ment haza ökör nélkül, hanem indult  a varjak után.”

Bukovics János viszont jól kiszínezett jelenetben először hazavezeti a szegény embert, részletezi civódását a feleségével:

„Fogta az öreg azt a kicsi szekerét, oszt hazahúzta. Mikor hazaér, aszongya a felesége:

- Hát a két  ökröcske?

- Eladtam.

- Hát eladta? Hát hol van a pénz?

- Hát majd még el kell mennem érte.

- Hát mért, kinek adta el kend?

- Hát a varjúkirálynak.

- A varjúkirálynak? Hát én még olyat nem is hallottam.

- Hát pedig a varjúkirály megígérte, hogy ad érte két zsák aranyat. Vegyél elő valami rendesebb ruhát, mert ilyen ruhában nem mehetek egy király elébe!

- Elmegy kend a jó dolgára…!” stb.

 

Közismert és egyéni formulák A varjúkirály-ban

A népmesére jellemző az állandósult szókapcsolatok, formulák, sztereotípiák használata, János is él ezekkel a stíluseszközökkel, és vérbeli mesemondó módjára hol megtartja a formulákat, hol sajátosan megváltoztatja.

„Valamikor régen…” kezdi János a mesét, de nem azonnal folytatja a közismert módon, hanem mesei keretként elmondja, hogy honnan tanulta, kitől, és az milyen nem mindennapi módon „szerezte” a mesét:  „Valamikor régen, mikor ott ültünk az öregapámmal a gangon, oszt ott mesélgetett az öreg…”  az öregapja „a szomszéd fekete tehene füléből húzta elő a mesét, amit elmondok ma nektek. Hát hol volt, hol nem volt...” stb.

A mesekezdő formulához hasonlóan a befejezés is sajátos, a mese forrására, saját nagyapjára  hivatkozó: „Éltek boldogan, a mai napig is...Hogy mi vót azután, azt én mán nem tudom, mer’ a papa nem mondta el...”

Hallhatunk még János élénk, sok gesztust használó, érzékletes előadásában többek között népmesei szólást (https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-2143.html): “Annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több.” és mesei varázsigéket is: „Terülj, terülj, darálócskám!”, „Üssed, üssed, botocskám!”

Folk_ME has been in­tro­duced in Qatar

Hungarian Heritage House’s digital music education program, which garnered interest from several countries, opening up new opportunities for collaboration.

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.