Beszámoló a
„Népmese – mesemondás – pedagógusképzés”
c. online szimpóziumról
„Népmese – mesemondás – pedagógusképzés” címmel tartott a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelye online szimpóziumot 2021. április 9-én.
A rendezvényt ez alkalommal nem teljesen nyitottan hirdettük, célközönségünk egy meghatározott meghívotti körből került ki; pedagógusképzésben részt vevő szakembereket, gyermekirodalommal foglalkozó szakértőket és gyakorló pedagógusokat szólítottunk meg. Úgy gondoljuk, a mai óvodai és iskolarendszerben, a pedagógusképzésben a jó törekvések ellenére még mindig nem eléggé súlyának megfelelően szerepel a hagyományos, élőszavas mesemondás, történetmondás, nyelvi készségfejlesztés; e probléma egyes részleteit, kérdéseit szerettük volna az érdekeltekkel együtt körüljárni.
A Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhely vezetője, Sándor Ildikó köszöntötte az egybegyűlteket, és az előzményekről, e program indokairól beszélt. Elmondta, hogy a Hagyományok Háza - mintegy híd-szerepben - régóta szeretné elősegíteni a népmese mint az élőbeszéd műfaja ismeretét, felhívni az óvónők és tanítók figyelmet - az irodalmi mesék ismeretének és azok olvasásának fontossága mellett - az élőszavas mesemondás fontosságára, így segítve a pedagógusok és a pedagógusképzésben részt vevők munkáját.
Dala Sára népmese szakelőadó a 20 éves jubileumát ünneplő Hagyományok Háza szövegfolklórral, népmesével kapcsolatos szemléletét részletezte. A Hagyományok Háza néprajzos munkatársai az alkalmazott néprajz területén, a kutatás, a közművelődési és a pedagógiai munka közötti dinamikus viszonyrendszerben tevékenykednek, ez az oda-visszahatás párhuzamba állítható a táncházmozgalom kezdetének folyamataival. Munkájuk a szakmai kapcsolatok, a közművelődési igények nyomán alakul, a rendszeres programok, a kiadványok, a minősítők révén visszahatnak a területre, csakúgy, mint minden központi kulturális intézmény esetében. A Hagyományok Háza számára a népmese ismerete és hagyományos stílusú elmondása, e mesemondói stílus autentikus képviselőinek a megismertetése maga a cél, szemben azzal, ahogyan egy művészetterápiás vagy pedagógiai irányzat a népmesét eszközként használja saját speciális terápiás vagy oktatási-nevelési céljához. A népmese szakelőadó fölhívta a figyelmet arra, hogy míg a folklorisztikában rögzült a népmesével, a hagyományos mesemondással kapcsolatos terminológia, addig a népmese máig tartó „harmadik életének”, a mesemondás folklorizmusának fogalomhasználata kiforratlan, éppen napjainkban alakul. 2020 és 2021 között sokféle népmesés tevékenység-típus, program valósul(t) meg: népmesetábor, tanfolyam, kisebb képzések és műhelymunkák, mesterkurzus, mesemondó gesztusfotó-kiállítás, mobilapplikáció, mesemondó est, mesecsata stb. Megjelentek hangzó- és filmmellékletes népmesegyűjtemények és módszertani kiadványok – ezek listáját most megismerhették a résztvevők.
A Magyar népmese- hagyományos mesemondás elnevezésű, 60 órás tanfolyamot Raffai Judit szabadkai mesekutató, a tanfolyam egyik alapítója, oktatója, a tanfolyam tankönyveként használt A magyar mesemondás hagyománya. Útmutató mesemondók, pedagógusok és minden népmesekedvelő számára című kiadvány szerzője mutatta be. Mesemondó-portrékkal tarkított vázlata segítségével a képzés egyedi vonásairól beszélt. Itt a folklorisztikai ismeretek adják az alapot, majd a „mit meséljünk?” és „hogyan meséljünk?” kérdésre ad választ (a „miért meséljünk?” kérdéssel kevéssé foglalkozik, ahogyan a hagyományban sem merült ez föl). A tanfolyam az élőszavas mesemondás bemutatására és tanításának módszertanára koncentrál, célja, hogy a szóbeliség szabályait betartva, azokat szabadon felhasználva tudjon ki-ki mesélni. Unikális abban, hogy a ma élő mesemondó mesterekkel személyesen is találkozhatnak a hallgatók, illetve archív felvételekről és a szakirodalomból is az autentikus néprajzi gyűjtésekről tájékozódhatnak. Raffai Judit elmondta, a tanfolyam indulásakor úgy képzelték a koncepció kidolgozói, hogy az oktatásban, a pedagógiában 10-15 év alatt nagyobb szerepe lesz majd a magyar népmesének, a mesemondásnak. (Éppen a hasonló rendezvényeken keressük a választ arra, mi lehet az eredményesebb szemléletformálás útja, hiszen aki viszont megtapasztalja a szövegtől elszakadó, szabad, improvizatív, vagyis hagyományos mesemondást, az a kollégák, a tanítványok köréből valódi élményekről számol be…)
Fábián Éva népdalénekes, mesemondó is a kezdetektől tart órákat ezen a tanfolyamon, most ő is elmondta gondolatait a néphagyomány, a népmese közvetítéséről. Saját életútjából hozott példákat arra, milyen az, amikor autodidakta módon kell összehalászni az ismereteket, a szakirodalmat és milyen az, amikor képzés formában ez rendelkezésre áll. Mesemondásra is fölkérték a szervezők: elmondta a Pinkó című mesének, a csintalan, de végül is jót tevő kisördög és a szegény ember történetének egy kevésbé ismert, bukovinai székely változatát.
Kis szünet után a Hagyományok Háza nemrég kiadott és nemsokára megjelenő népmesés kiadványai közül mutattunk be kettőt. A 2020 novemberében megjelent Kibédi népmesék Ráduly Jánostól című hangzómellékletes kiadványt a szerkesztő ismertette. A „Hallgasd – olvasd – mondd!” elnevezésű új sorozat első darabjához - archív feltételek híján - mai, revival mesemondók mondták el a huszonegy kibédi székely népmesét. Hamarosan megjelenik egy mesekutatók és mesemondók által jegyzett, többszerzős, gyakorlatias tanulmánygyűjtemény Az élőszó ereje címmel, ennek írásairól beszélt Sándor Ildikó.
Most következett Hacsi Anna nagykátai óvónő, mesemondó, a Meseszó Egyesület tagja, volt „tanfolyamos”. Elmondta, milyen instrukciókat kapott a főiskolán, mit tett hozzá óvónői tapasztalataihoz a népmesetanfolyam. Megtudtuk, hogy mivel a gyerekek megszokták, hogy ő fejből mesél, tőle nem is kérnek mást, a könyvből olvasott mese más óvónők „műfaja”.
Beszámolt önállóan mesélő, mesealakító óvodás gyerekekről is, sőt az óvodás csoportok „hagyományairól”, hogy egyes meséket az azt kedvelő gyerekek szerint azonosítanak, és mint régen a falusi közösségek szájhagyományában, „csoportról csoportra” szállnak a mese-elnevezések, még ha nincs is már jelen a névadó gyermek… Végül egy humoros (és tanulságos) hiedelemmondát mesélt el a „mitmitkéről”, avagy lidérccsirkéről.
A program utolsó idősávjában a résztvevők előzetes választás alapján két csoportra oszlottak.
Az egyik csoport ízelítőt kapott Bumberák Maja "Mesemondás és történetmesélés élőszóval a pedagógiában" című kurzusából, melyet az MMA ösztöndíjasaként pedagógusoknak, pedagógus hallgatóknak és más szakembereknek tart.
A másik csoport Sándor Ildikóval Jánó Annának, a táncházmozgalomban jól ismert balladaénekes asszonynak egy Kallós Zoltán által gyűjtött meséjét, a Divófácska című, a Hamupipőke-típushoz tartozó szövegét dolgozta föl. (Kallós Zoltán: Világszárnya. Moldvai magyar népmesék. Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 2013.122-125.). A bő egy óra során kiderült, milyen „rejtett”, de a moldvai mesemondó és egykori közönsége számára egyértelmű kulturális kódok találhatóak a meseszövegben, amit érdemes megérteni, átgondolni, bizonyos tájszavakat, mesei motívumokat egy másik tájegységről származó, esetleg másik nyelvjárásban beszélő mesemondónak néha helyettesíteni.
A program jellegéből adódóan más módon, mint valódi, közös térben, de így is adódott lehetőség a beszélgetésre, a tapasztalatok megosztására. Jónéhány továbbgondolásra érdemes hozzászólás, kérdésfelvetés hangzott el. Néhány példa: Varga Norbert a nyitrai egyetemen bevezetett „néphagyomány az oktatásban” című tantárgy kialakításáról beszélt, Tancz Tünde magának a meseanyagnak a fontosságáról, megismertetéséről, amiből a leendő kisgyermeknevelők, óvónők választhatnak, Raffai Judit saját szabadkai tanítási gyakorlatáról, arról a „kísérletéről”, hogy a hallgatóinak a kötelező (fejből) mesélés-feladathoz egy mesetípus különböző szövegvariánsait adja föl...
Úgy gondolom, tartalmas szakmai eseményt zártunk; reményeink szerint a jelen volt érdeklődők, különféle intézményekben oktató, nevelő munkát végző kollégáink, barátaink is hasonlóan éreznek, bátorítást, élményt kaptak az előadások során, és a mesemondók megszólalásaiból.
Dala Sára
népmese szakelőadó
2021. április 12.
