Sorozat az elmúlt húsz év kiemelkedő ifjú mestereiről
A díj elnyerése előtt pályáztál-e a NIM-re, ha igen, mit jelentett számodra az, hogy nem nyertél? Motivált vagy inkább visszatartott?
Éppen húsz éve, 2001-ben pályáztam a NIM-re. Akkor már másfél évtizede nemezkészítéssel foglalkoztam, ám abban az időben a játékok érdekeltek leginkább. Így játékkészítés kategóriában nemez- és fajátékokat adtam be. Első nekifutásra meg is kaptam a címet.
Mit jelentett neked akkor a cím megszerzése?
Nagyon fontos megerősítés volt. Azon a nyáron egy hónapot Szibériában töltöttem a manysik között, elsősorban a játékaik érdekeltek, amiket fából, csontból, bőrből és textilből készítettek. Éppen a díjátadásra értem haza, az út élményeivel feltöltődve, büszkén vettem át a kitüntető díjat.
Mit jelent számodra most?
Mindig elmosolyodok, mikor bejelentik egy-egy rendezvényen, hogy Vetró Mihály, a Népművészet Ifjú Mestere következik, és előlép egy nagypapa korba lépett ifjú mester. Azóta már több díjat, elismerést is kaptam, de mivel a NIM díj volt az első, a mai napig is meghatározó.
Mennyiben változtatta meg a szakmai utadat a NIM?
Sok kortárs alkotóval ismerkedtünk össze akkor, akikkel egy időben pályáztunk, együtt jártunk alkotótáborokba, tanultunk egymástól, kerestük egymást az ötleteinkkel, együtt dolgoztunk. Talán e címnek is köszönhetően sok meghívást kaptam hazai és nemzetközi rendezvényekre, fesztiválokra, kiállításokra. Ott aztán az újabb ismeretségeknek köszönhetően egyik program, egyik meghívás hozta a másikat. A NIM díj volt az elindítója ennek a folyamatnak.
Mivel foglalkozol mostanában, mik a jövőbeni terveid?
Tervezek és alkotok. Magyar mesék ihlette nemeztakaró-sorozatot kezdtem el pár éve, annak a folytatása van most soron. Közben rendezem a korábbi gyűjtéseimet. Bár több könyvet is összeraktam a hagyományos nemezkészítés területén végzett gyűjtéseimből, de még mindig sok a rendszerezetlen fotó, videó, jegyzet. A Teremtő kelme című könyvemet most fordították kazak nyelvre, előkészítettük a megjelenését Kazahsztánban. Ha megnyílnak végre a határok, felgyorsul egy kicsit újra az élet, sok kiállítást tervezünk, a legközelebbi Törökországban lesz. Készülünk az őszi kokandi fesztiválra, Üzbegisztánba. És természetesen elsősorban tanítok, újraindultak a felnőttképzések és a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium is, ahol most 15 éve indítottuk be a nemezkészítés oktatását.
A Nádudvari iskolában sok fiatalt indítottatok már el ezen az úton, akik Népművészet Ifjú Mesterei is lettek. Mit üzennél a fiataloknak, miért pályázzanak?
A nádudvari iskola három évtizede alatt 30 tanítványunk lett ifjú mester. Azt hiszem, ez a világon is egyedülálló. Biztatjuk is az eltökélt, tehetséges fiatalokat, hogy érdemes megméretni magukat. Nem elsősorban a versengés kedvéért, hanem, hogy lássák, miben jók, és miben kell még fejlődjenek. Az élményekért, az ismeretségekért, a szakmai fejlődésért.