A besenyőtelki asszony, a Grimm-fivérek – és Hacsi Panna (szövegvariánsok)
Mesénk eredetijét 1904-ben gyűjtötte a pásztori származású népmesekutató, tanulmányok és katalógusok szerzője, Berze Nagy János a heves megyei Besenyőteleken. Akkoriban már divatba jött az epikus folklórszövegek hiteles, tájszólást, szóhasználatot is hűen visszaadó publikálása. Az MNGY IX-ben is így közölte Berze Nagy és mestere, Katona Lajos a meséket Berze Nagy János: Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből. Népköltési gyűjtemény IX. Athaeneum, Budapest, 1907. 518-521.). Sajnos a mesemondóról csak annyit tudunk, hogy „Szabó Borcsa öregasszony”.
Hacsi Panna hagyományos élőszavas mesemondói stílusban mondja meséit. Ennek az is jellemzője, hogy a cselekményvázlathoz, bizonyos meseszerkezeti, nyelvi-stilisztikai állandókhoz nem nyúlva az elmondás „itt és most”-jában viszont szabadon alkothatja tovább a kapott, hallott, olvasott mesét. Óvónői-mesemondói gyakorlatában nyilvánvalóan évek óta alakítgat is bizonyos meséket, nem véletlen, hogy az óvodásainak évek óta már „csak” fejből mesélhet, mert tőle ezt szokták meg, ezt kérik… Ha a Berze Nagy-féle eredetit olvassuk Panna mesemondása előtt vagy után, láthatjuk, a forrásszövegéhez képest a Folkstúdió „itt és most”-jában milyen kisebb- nagyobb változtatásokkal élt.
Több szövegrész szinte azonos. Az eredetiben: „A legény oszt elmongya, hogy ha a kakas elsőt kukorikol, az jelëntyi a hajnalnak, hogy mëgy, a másogyik kukorikolás azt jelëntyi, hogy a kakas má a hajnalná van, a harmagyik mëg azt, hogy má itt van a hajnal, fël lëhet kelnyi!” Ezt a fokozással egybekötött hármas ismétlést például hasonlóan, saját szavaival átfogalmazva mondta el Panna is : „...ha egyet kukorékol, elmegy az éjszaka, ha kettőt, akkor meg már jön a hajnal, de ha hármat, akkor keljenek ki az ágyból, mert a Nap akor már az égen lesz..”
Kiemelhető a különbségek közül a színes, részletező, mozzanatokat láttató bővítés. Ami az 1904-es szövegben csak egy mondat, átfogva sok mesei teret és időt: „Fogja magát a legény, mëghallotta, hogy a pokolba fogva van ëgy királylyány, elmënt a pokol elejbe, oszt elkezdëtt rémisztővenn tülkölnyi”, azt Panna szépen mozzanatról mozzanatra haladva – még a késleltetés eszközét is bevetve - kifejti, hogy a mesehallgató még jobban elképzelhesse, hogyan is hallotta meg a hírt a főhős, hogyan is jutott el a föld felszínéről a pokol bejáratáig stb.: „Hát az még tovább vándorolt, országról országra, faluról falura, városról városra, hegyről le, völgyből föl… Hallja, hogy beszélgetnek a népek. Itt is hallgatózott egy kicsit, ott is, no oszt mit hallott? Hát mindenfelé az volt a hír, hogy a király lyányát meg elrabolták az ördögök! Oszt azt mondja: „Na, ez kell nekem!” Beleszagolt a levegőbe, oszt ahol azt a jó kis kénkőszagot érezte, hát irányba állította az orrát, oszt arra ment. Addig ment, addig ment, míg el nem ért a pokol kapujába. Elővette ott azt az ütött-kopott trombitát (….) a pokol kapuja beleremegett, de még a mennyezet is elkezdett potyogni!”
Kiemelhető még az, ahol viszont tartalmilag is eltér az eredetitől. A besenyőtelki asszony változatában, Berze Nagy János gyűjtésében még „reálisabb” a mese ezen epizódja, akiken segít a hős, nem ostobák, tele vannak egérrel (meg patkánnyal), de egyszerűen csak nincs macskájuk, ezért megveszik a legöregebb fiúét:
„A letöregebb olyan házho ért, a hun annyi vót az eger mëg a potykán, hogy a házba allyig lëhetëtt tűllök laknyi. Panaszolkodtak is a legénnek, hogy minő keserves az ő sorok ilyen helyzetbe. Aszongya a legény:
– Hát ha az a baj, van nekëm olyan macskám, hogy kifogja a világ egerit.
– Van?
– Van bizony!– Hát hogy aggya el? – kérdëzgették, faggatták a legént.”
Panna viszont teátrálisan érzékelteti, hogy a mesebeli emberei nem is tudják, mi az a macska. Talán a Grimm-mese hatása, ahol abszurdan tudatlan emberek szerepelnek, szűrődött be emlékeiből ebbe a magyar változatba is.
„-Jaj, hagyd el, legény, hát nem tudunk mi élni ebben a házban, tele van patkánnyal meg egérrel, nem hagynak bennüket élni, éjszaka meg még a fülünket is rágják!
- Ó, hát nem kell ide semmi más, csak egy macska
- Macska...?! Hát mi légyen az? Eszik-e vagy isszák? Hát mi az a macska?
- Na idefigyeljenek, van nekem egy olyan macskám, hogy a világ összes egeerét meg patkányát megfogja.
- No, az jó lenne nekünk is
Összedugják a fejüket az emberek, meg kéne venni ezt a macskát..
Ugyanis a talán legismertebb Grimm-mesegyűjtemény-beli változat lezárul ott, ahol a három fiú mindegyike meggazdagszik, illetve a legkisebb fiú a macskájával szerencsésen egy ilyen állatot nem is ismerő, egerek hadától szenvedő városba ér. A rászedettördög-mesék jellegzetes párbaj-motívuma ebből a mesetípusból kimarad, viszont hosszan részletezi a mese a macskától rettegő, attól szabadulni akaró ostoba emberek tetteit, a záróepizódban. Ebben magyar Grimm-fordítói gyakorlatot figyelmen kívül hagyó, az eredeti német kiadáshoz hű, kísérleti fordítást tartalmazó könyvben Három szerencsések címmel olvasható: Jacob és Wilhelm Grimm: Gyermek-és családi mesék Magvető Kiadó, Budapest, 1989. 292-293. Egy 1965-ös fordítás pedig ezen a népmese-gyűjtőlapon olvasható.
A mesezáró formula is igen feltűnően különbözik mesemondónk és forrása szövegében: „Mëgesküttek, lagzit laktak, faggyút sz....k, anná világítottak. Boldogok lëttek. Még most is ének, ha még mëg nem haltak.” - ezt olvashatjuk Berze Nagy Jánosnál. Az óvónőként mindennap mesélő Hacsi Panna esetében nem is kell magyarázni, hogy miért is cserélhettte ki az egykori mesemondó asszony szavait egy ugyanúgy humoros, de semlegesebb, kedves zárlatra: „ A lakodalom után a fiatal pár beült egy dinnyehéjba, oszt a Tiszán leereszkedtek. Alighanem a szegedi vásárba mentek. No, ha nem hoznak vásárfiát, ne köszönjétek meg!”
A Berze Nagy János-féle szöveg ITT olvasható el.
Népmese-műfajok, katalógusok, típusok
A népmesével foglalkozó néprajzkutatók a magyar és a nemzetközi népmesekincset is katalógusokban rendszerezték, a gyűjtött változatokból, az elhangzott mesékből elvont, általánosított cselekményvázak alapján. A feljegyzett, és nyomtatásban kiadott magyar népmesék száma több tízezernyi lehet. Az ebben való eligazodásra készült - két fontos előzmény után - a Magyar Népmesekatalógus (rövidítése MNK). Mintája az 1961-es nemzetközi Aarne-Thompson-féle katalógus (rövidítése AaTh) volt. Ezt 2004-ben az Aarne-Thompson- Uther-katalógus (rövidítése ATU) váltotta föl, többek között több mint 250 új típust bevezetve.
Ezekre a katalógusokra, erre a rendszerezésre utalnak az ún. típusszámok. Az ATU 1640 és 1674 közöttiek a "Szerencsés véletlen" elnevezésű témacsoportot tartalmazzák, a trufák között. A trufa „humoros prózai orális műfaj”, de írott változatai a szépirodalomban és a folklórpublikációkban is előfordulnak. Didaktikus, nevelő célzatú vagy egyszerűen mulattató tréfás történetek, sokszor csalókról, csínytevő kópékról szólnak. Hacsi Panna meséjében a világot nem ismerő, ostoba, kiszolgáltatott emberek és a szerencséjüket kihasználó testvérek története tartozik ide. Lásd: Benedek Katalin – Vehmas Marja (összeáll.): A magyar népmesék trufa- és anekdotakatalógusa. (AaTh 1640-1884) Magyar népmesekatalógus 7/C. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1989. Bővebben lásd e műfajról a Magyar Néprajzi Lexikon címszavát.
Az ATU 1060 és 1114 közöttiek a „Verseny ember és ördög között” – típusokhoz tartozó szövegeket tartalmazzák, mesénk egyes motívumai ide vezetnek. Az ún. rászedettördög-mesék csoportjában az ember-hős leleményességgel jár túl az ördög(ök), az ellenfél eszén. Ahogyan Benedek Katalin mesekutató fogalmaz, ezek a mesék „A tompa, buta, de természetfölötti tulajdonságokkal (pl. rendkívüli erővel) jellemzett ördög, sárkány, óriás stb. és furfangos, talpraesett, de gyenge, hétköznapi sajátságú mester-, cigány-, szegényember szembenállásán alapszanak.” A rászedettördög-mesékről (régebben ostoba ördög-mesékről) bővebben ITT olvashat, lásd még Süvegh Veronika (összeáll.): A magyar rászedett ördög-mesék típusai (AaTh 1030-1199). Magyar Népmesekatalógus 5. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1982.
A rászedett ördög-mesék katalógusában az 1084-es szám az egyik mesebeli erőpróbára utal: ez a „Kiáltó (cserdítő) verseny” – típus, ill. annak más típusokkal, motívumokkal bővített kombinációi. A templom a pokolban-típus (AaTh 804B), az (AaTh 1072): a versenyfutás az ember kisöccsével, a nyúllal szintén megjelenik e heti mesénkben, a mesehős így küzd meg a „fiaördöggel”, a „villásördöggel” és az „öregördöggel” magával. A Nagy Zoltán gyűjtötte hatalmas palóc meseanyagban is több, hosszabb mesében jelenik meg az ostoba vagy rászedett ördög néhány, Hacsi Pannánál is előforduló motívuma, a futó-, vagy a kiáltóversennyel. Külön érdekesség, hogy a magyar meseanyagban néha sárkány jelenik meg az ostoba ördög funkciójában, ahogyan e kötetben is: Benedek Katalin (s.a.r.): Fanyűvő Jankó. Palócföld meséi és mondái Nagy Zoltán gyűjtésében. Balassi Kiadó, Budaest, 2010. Az ostoba sárkány. 285-291. A lőcslábú ördög. 301-304.