Az idei Határtalan Táncfőváros a Kárpátalja zene- és tánchagyománya mellett Petőfi Sándor talányos életére fókuszál. A költő szelleme október 15-én egy különleges koncert által elevenedik meg, amelyet Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, valamint Pál István Szalonna és Bandája közösen mutat be a fesztivál közönségének. A két együttes találkozásáról és a programról Pál István Szalonnával beszélgettünk.
Hogy jött a közös Petőfi-koncert ötlete?
Az együttműködés úgy indult, hogy Gyuri mutatott nekem különböző típusú, többnyire általa írt zenei témákat, amelyekről azt szerette volna tudni, miként illeszkedhetnek be egy magyar táncrendbe. A dallamokat nem volt nehéz összepárosítani valamilyen hagyományos magyar táncformával, hiszen a legtöbbről rögtön eszembe is jutott egy-egy tánczenei műfaj. Gyuri aztán a zene-tánc párokhoz főképp Petőfi-verseket illesztett, de más költők műveiből is emelt be a programba, ami szerintem nagyon érdekes, hiszen két különböző világ találkozik benne.
Pontosan mi ez a két világ?
A két együttes által az autentikus népzene és a rock ’n’ roll elegye hoz létre egy sajátos hangzást. Már sok közös koncerten vagyunk túl, és megtapasztaltuk, hogy a két műfaj szépen működik együtt.
Lackfi János költő úgy fogalmazott, „az igazi, az irgalmatlan, a megalkuvást nem ismerő, bluesos-rockos, kőkemény Sándort” mutatja be a koncertetek.
Teljes mértékben valós Lackfi János leírása, tényleg egy belevaló Petőfi portréja rajzolódik ki a programban, aminek mindig mi vagyunk a hagyományban gyökerező alapja, amit Ferenczi Gyuriék modernséggel és vagánysággal bővítenek. Mondhatjuk úgy is, hogy a Racka a modernkori Petőfi gondolatisága, hiszen ők a zenébe mindig tudnak egy olyan frissítést, újítást hozni, amit a maga korában Petőfi is tudott. Újra és újra elolvasva vagy meghallgatva a verseket, azt tudom mondani, hogy Petőfinek ma is van mélysége, de humora is. Mindig aktuálisnak hat a költészete.
Népzenészként mi az, ami téged különösen megfog Ferenczi Györgyék zenéjében?
Gyuriék pont ugyanúgy állnak a rock ’n’ rollhoz vagy a blueshoz, mint mi a magyar népzenéhez – ezért is tudunk ilyen jól, párbeszédszerűen együtt muzsikálni. Igyekeznek mindig mindennek a legmélyére ásni, megtalálni azt, ami emberi, aminek hagyománya van. Úgy gondolom – és ez különösen jó érzéssel tölt el –, hogy Ferencziék felnéznek a népzenénkre, és valóban, komolyan foglalkoznak vele. Csak hogy mindenki értse, mire gondolok: ők azok, akik képesek elmenni például egy Dűvő-táborba és leülni egy szájharmonikával meg egy kajonnal egy vonós banda mellé, hogy autentikus dallamokat tanuljanak. Ezeket az értékeket pedig bele tudják építeni az általuk ötvözött zenei anyagba.
A Petőfi-koncertet kinek ajánlanád elsősorban?
Ez az a műsor, amit mindenkinek – korosztálytól és zenei ízléstől függetlenül! A modern hangzásért rajongók és az autentikus népzene kedvelői is megtalálják benne a kedvükre valót. Aki szereti a jó zenét és a tartalmas szövegeket, annak ott a helye a koncerten!
A Petőfi-koncert előtt az Udvarhely Néptáncműhely Petőfi – Potomság című táncelőadása látható, a Határtalan Táncfőváros fesztivál záróestjén.