Boldogan élnek míg meg nem halnak
A szerelem sokszínűségéről mesél a Magyar Állami Népi Együttes Magyar Rapszódiája
A szerelem örökérvényűsége kiapadhatatlan inspirációként van jelen a világban, legyen szó bármilyen művészeti formáról. A Magyar Állami Népi Együttes Magyar Rapszódia című előadása a tánc és a zene egyetemes nyelvén, magyar paraszti hagyományainak sokszínűségén és jelenidejűségén keresztül hivatott bemutatni az ember életének legbonyolultabb, legmisztikusabb érzését. Az emóciók széles skáláját megmozgató Magyar Rapszódiáról Mihályi Gábor, rendező-koreográfussal, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjével beszélgettünk.
Van bármilyen különleges háttere annak, hogy a szerelem témájából merített a koreográfia megalkotásakor?
A szerelem mindig aktuális téma volt és lesz az emberi életben, hiszen páros létre vagyunk determinálva – és rendre vannak köztünk olyanok, akik számára a szerelem a jelen pillanatban a legfontosabb. Nem véletlen, hiszen talán ez a legjobb dolog, ami az emberrel történhet az élete során. A szerelem persze némi fájdalommal is járhat, de nincs szebb annál, mint amikor két, egymáshoz illő, egymást szeretni képes ember összeköti az életét. Ez a művészetekben is régóta leképeződik, a mögöttünk álló évszázadokban az alkotókat, művészeket mindig inspirálta ez a téma, legyen az prózai színház, költészet, zene vagy képzőművészet.
Mindez azt súgja nekem, hogy az előadás nagyon erősen hat az érzelmekre.
Úgy látom, a mai világ mintha valahogy nyersebb volna és a racionalitás felé mozdulna, miközben a szerelem a legkevésbé racionális érzelmeink egyike. A Magyar Rapszódia nézői egy olyan érzelmi hullámvasútra ülhetnek föl, ami nemcsak felszabadít, de el is gondolkodtat, néha egy kicsit elszomorít – ahogy ez a szerelemben is lenni szokott –, de a végkifejlet mindenképp felemelő. Fontos számomra, hogy olyan pozitív üzenettel engedjük el a nézőket, ami az otthoni, hétköznapi életükben is segítségükre lehet.
Az előadásban szereplő táncosok bizonyára már többször adtak elő hasonló témájú programot, mégis, szükséges őket valahogy trenírozni egy ilyen érzelemdús előadásra?
Természetesen igen, habár a táncosaim mind 20 év fölöttiek, tehát vélhetően túl vannak már néhány szerelmen, nem a sötétben tapogatózunk. A próba soha nem csak arról szól, hogy a mozdulatok egymásutániságát minél pontosabban végrehajtsák a táncosok, a folyamat során nekem meg kell osztanom velük azokat a gondolatokat, amik bennem dolgoznak, rá kell őket hangolnom arra a világra, amit a színpadon meg kell jeleníteniük, miközben hagyom, hogy akár a saját megélt mikro- vagy nagyobb történeteik is felszínre jussanak a mozdulataikban.
Ahogy az érzelmek, úgy a műsor zenéje is nagy utat jár be, egy bőséges merítést adva a különféle népzenei stílusokból, illetve időszakokból.
Valóban, egy igen széles, többspektrumú zenei panoráma az, ami megszólal ebben az előadásban a nagyon régies zenei világtól kezdve a 19. század közepéig terjedő időszakig: erre a két végpontra kifeszítve természetesen megjelenik sok, ősi szokásunk kísérőzenéje és az újabb keletű polgári, avagy urbánus táncok dallamai is.
Mit lehet tudni a zenei anyagról, ami az előadásban hallható?
Köztudott, hogy a magyar népzene legarchaikusabb rétegei egészen Ázsiáig nyúlnak vissza, valószínűleg valahonnan onnan hoztuk a kultúránknak ezt a szegmensét. Nem csupán az ázsiai puszták mélyéig vezető zenei gyökereink felidézése volt a célunk azzal, hogy beemeltük az előadásba ezt dallamvilágot is. Más okunk is volt rá, ami nem más, mint hogy a Magyar Rapszódiának Kínában volt az ősbemutatója, ezért a műsor egy pontján egy magyar népdal mellett egy kínai népdal is megjelenik párhuzamként.
Ha tehát valaki megnézi a Magyar Rapszódiát, megismerheti a magyar népzene legkülönfélébb változatait, emellett a táncos elemek által felfedezheti a kapcsolatot a régi hagyományok és a modern mozgáskultúrák között.
Igen, azt gondolom, hogy ez bármely nézőnek szembetűnő lehet. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a modern elemek alkalmazása egyáltalán nem öncélú lépés, hanem a tradicionális kultúránk sokszínűségét hivatott megjeleníteni, illetve azt, hogy a paraszti hagyomány alkalmas arra, hogy beemeljük a 21. századi jelenünkbe. Egy jól irányzott mozdulat vagy zenei gesztus szükséges ahhoz, hogy a hagyomány örökérvényűsége láthatóvá váljon, hogy ne egy valamikori, letűnt világ poros kultúráját lássuk benne, hanem egy át- és megélhető kultúrát tapasztaljunk meg vele, ami a mostani világunkban is jogosan és okkal jelenlévő kultúra.
Bővebb információ: https://hagyomanyokhaza.hu/hu/mane/program/magyar-rapszodia-2/20250508-1900
