Dortmund - 2010 | Hagyományok Háza

Dortmundban lépett fel a Magyar Állami Népi Együttes

A Magyar Állami Népi Együttes árpilis 12-én Dortmundban vendégszerepelt. A Labirintus című előadással nyitották meg Észak-Rajna-Vesztfália legnagyobb fesztiválját. A fellépés előtt több médium is nagy várakozással írt a magyar társulat a hagyományost a modernnel ötvöző előadásáról, amelyet aztán a kritikák sikeres fesztiválkezdetnek minősítettek.

A kritikák, amelyek a társulat dortmundi fesztiválnyitó fellépése után jelentek meg a műsor újszerűségét, folklórkliséktől mentes koreográfiáját, zenei és képi sokszínűségét emelik ki, no meg a hétperces vastapsot.

Ruhr Nachrichten

Hegedűhang, utcai zajokkal

Andreas Schröter cikke

A megszokott „pusztafolklórtól” távol állt a Magyar Állami Népi Együttes műsora, amely hétfőn este mintegy felütésként megnyitotta a fesztivált a Dortmundi Állami Operában. A koreográfia gyorsan változott hegedűszólóból tapsritmusba, nagyzenekari hangzásból dobokkal kísért hip-hop-ba. A magyar művészek rendkívül precízen, pontosan táncoltak világító kabátjaikban: ezek a gyors mozdulatok miatt dinamikus fény-effekteket hoztak létre. A műsort végigkísérte, át-átszőtte az ének. Nem szólt folyamatosan a zene, a művészek időnként dobokkal, tapssal és énekkel is kísérték sajátos ritmikájú táncukat, ami különleges atmoszférát teremtett. Mindent egybevetve rendkívül színvonalas, a mai divattól igencsak eltérő műsort láthattunk.

Westfalische Rundschau & Westdeutsche Allgemeine Zeitung

Tánc a magyar lélekben

Nadine Albach cikke

Végre Magyarország a program. A fesztivál nem is nyithatott volna jobb darabbal, mint a Magyar Állami Népi Együttes Labirintus című műsorával. A társulat közel 60 éve működik és alkot úgy, hogy mindig képes megújulni. A Labirintust Bartók Béla eszméje inspirálta. Ebben az alkotásban a hagyományos tánc, zene és ének egyetlen élő nagy organizmussá nő össze, amely párbeszédet folytat a jelennel, és ezáltal maga is változik.

A darab koreográfusai (Mihályi Gábor és Kovács Gerzson Péter) újraházasították a tradicionális és a modern táncmotívumokat, mintha „táncremixet” készítettek volna. A tánckar fekete ruhái egy romantikus ötlet megvalósulásaként világítottak, akár a csillagok.

A műsorban a lázadás, a küzdelem, az elnyomás, a szabadság, a halál és az újjászületés képei váltják egymást, együtt lélegezve Sáry László zenéjével és énekeivel. Erős és lendületes témák peregnek előttünk, amelyekbe a néző csak belelát, de részesévé nem válik.

2010LAB.tv

Pusztáról akarok álmodni

Rolf Dennemann cikke

A Magyar Állami Népi Együttes (nevének dacára) nem folklórklisékkel teletűzdelt darabot hozott. A több mint negyvenfős társulat (ez luxus!) csodálatos könnyedséggel változtatja a hagyományt és a múltat jelenné. Az előadás minden ízében magyar: sima akár a Balaton vize, földszagú és sallangmentes.

A Sáry László nevével fémjelzett muzsika okos keveréke a modern minimálzenének és a hagyományos játékmódnak. A tánc erre rímel és kiegészíti a muzsikát: hol harmonizál vele, hol ellenpontozza azt, akárcsak az énekhangok. Ez a mű valójában Táncopera, viharos befejezéssel, amelyet 7! perces vastaps kísért.

Tanznetz.de

Labirintus – táncopera

Marieluise Jeitschko cikke

Aki lendületes paraszt- és cigánytáncokat, suhanó rakott szoknyákat, síró hegedűt és fergeteges cimbalomszólót várt, csalatkozott. A Magyar Állami Népi Együttes a Fesztivál megnyitójára világklasszis színvonalon előadott, hagyományos táncokra alapozott kortárs művel érkezett, amelyet Mihályi Gábor és Kovács Gerzson Péter koreografált, és amelynek zenéjét Sáry László szerezte. A hagyományos nagyzenekari felállás mellett dobbá avanzsált hordók is szerepet kaptak, gazdagítva a darab hangzásvilágát, amelyet a szólóénekesek remekül kiegészítettek. A jelenetek többségében az egész együttes énekelt és táncolt.

A kar ruhái feketék (a kabátok olykor világítanak), míg a szólista párok jelmezei a Monarchia idejébe repítettek vissza.

A labirintus nem egyszerűen táncos műsor, sokkal inkább komplex táncoratórium. Hol metronómikus pontosságú, monoton, hol hihetetlenül sokoldalú, gyorsan változó ritmusú; száguldó, sodró érzéseivel, gyorsból hirtelen lassuló mozgásvilágával magával ragad, s kísértetiesen kafkai jeleneteken, kihagyott tréfákon és haláltánc-szerű tablókon vezet végig. A Labirintus egy olyan trilógia része, amelyet Bartók Béla népzenegyűjtő eszméi inspiráltak.

Előzetesek: