Bumberák Maja egy szép és sok változatban ismert, a magyar népmesekutatásban szinte emblematikus tündérmesét hozott a FolkStúdió adásába. Az égig érő fa egy nagyon ismert és közkedvelt népmesei motívum, amely egyben egy mesetípusnak is a névadója. Az 1988-as tündérmese-katalógusban Dömötör Ákos 40 variáns alapján határozta meg a típuskombinációkat, a negyven lejegyzett szöveget hat csoportba sorolta. Egyes kutatók szerint a kereszténység előtti világkép maradványai őrződtek meg néhány népköltészeti alkotásban, közte Az égig érő fa meséjében is.
Az égig érő fa, mely a különböző mesei tereket összeköti, és amelyen föl-le közlekedik a mesehős, a táltos csikó, az emberszerű, táltoson lovagló, feleségrabló sárkány, a mesei ellenfél (a sárkány) saját testén kívül elrejtett ereje, a hősök párviadala – mind-mind nagyon régi és a meséknek egy igen különleges csoportjához tartozó motívum.
Annak, aki szívesen elmélyedne a mesetípus különféle szövegvariánsainak összehasonlításában, ajánljuk ezt a tanulmányt: Benedek Katalin: Az égig érő fa. (Összehasonlító elemzés). In Bálint Péter (szerk.): A meseszövés változatai. Mesemondók, mesegyűjtők és meseírók. (Második átszerkesztett kiadás) Debrecen, Didakt, 2007. 108-130.,
Maja meséje egy bukovinai székely variánson alapszik, habár Az égig érő fa elmondása több változat összegyúrásának végeredménye, ahogyan ezt mesemondónk el is mondja. (Jól példázza ez is az írásbeli és a szóbeli hagyomány és annak átvétele-átadása összefonódását.) A vajdasági változatokról írt összefoglalóan Beszédes Valéria szabadkai népmesekutató ITT
A magyar népmese hagyományos előadásmódjához hozzátartozik, hogy a költői képekkel, a képszerű hasonlatok művészi eszközével sűrűn élnek a mesemondók. Ez részben egyszerűen széppé teszi a mesét, az esztétikai hatáskeltéshez is hozzájárul, részben, mivel egy szóbeli műfajnál a képszerűséget szolgálja, segít elképzelni a hallgatóságnak is a mesét. Maja is sok szép hasonlatot mond: „olyan szép volt mind, mint egy-egy szál meggyújtott gyertya!”, „akkorára meresztette a szemeit, mint egy dió” , „kúszott-mászott, mint egy hernyó”, „csak úgy szerette, mint a trágyát”, „elvágódott, mint egy darab fa”, „a sárkánynak annyi ereje nem lesz, mint egy beteg légynek” stb.