Nem hivatásos alkotó
Gyergyószentmiklós
Teszek-veszek gyergyószentmiklósi házamban gyakori karcsipkedés közben, remélve, hogy tán felébredek abból a valóságból, melyet már oly sok könyvben leírtak. Ugyanis még mindig hihetetlen számomra, hogy most én magam, teljes valómban egy Robin Cook regényben élek! Ha kissé kótyagosan is, de szófogadóan alkalmazkodom a #maradjotthon életmódhoz, a szabályokat szigorúan betartva, karanténban, a négy fal között.
Bevásárlás, sütés-főzés, takarítás után (helyett) az ember persze éhezik egy kis alkotói tevékenységre is. A szekrény rejtett bugyraiból előkapván a sohasem használt szőttes törülközőket – ugye hogy hasznos a hozomány –, könyv borítókat szab belőle, ceruzával (tán kalotaszegi) mintákat másol rá a régi párnákról, majd tű -és persze tűfűző- meg színes fonal (szigorúan csak piros, fekete, kék, fehér) segítségével, írásos virágokat kanyarít rá. A református templom énekeskönyveinek tavaszi kollekciója ily módon gyarapszik, napról-napra.
