Gyi­mes­kö­zép­lok, 1990.02.26.

Ezt a gyűjtést nagy lelkesedéssel tudom ajánlani annak, aki még esetleg nem találkozott vele, de magam is valahányszor újra nézem, elragad, újra tölt a légköre, a pazar muzsika és az összes finom, egyedi táncos részlet.

1990-et írtunk, szinte napra pontosan 2 hónappal Ceaușescu halála után, és Sára Feri „kollégámnak” az jutott eszébe, hogy nem két-három, de egy busznyi kiváló táncos gyimesi embert toboroz össze, hogy elhozza őket Magyarországra három pár zenésszel: a Zerkula és a Halmágyi házaspárral és „Vak Zolti” bácsival és Pulika Gizi nénivel egyetemben. Képzelhetitek, hogy micsoda mennyei ajándék lehetett ez! Micsoda hangulatot tudtak teremteni a maguk és a mi számunkra, amikor a legtöbben közülük még a falujuk határát sem igen lépték át, és most a közösség légkörét is magukkal hozva, egymást is megtartva, erősítve és lelkesítve, eljöttek látni és látszani, találkozni az anyaországban őket várva váró fiatalokkal. Képzelhetitek, hogy mit kaphattunk ebben a felfokozott állapotban, ahogy együtt mulathattunk velük. Milyen volt egy-egy párt az otthonunkban vendégül látni, és az ő szemükön keresztül látni a mi világunkat, ahogy rácsodálkoznak a kivilágított Budapestre, mondván ez maga „Tündérország!”, rácsodálkozni a TV-ben a boksz meccsre, ahol nem értették, hogy miért „nem csinálnak nagyobb kertet, hogy el lehessen futni, és miért szökdösik ott köztük az a harmadik, ahelyett, hogy szétválasztaná őket?” Ezek a kisöregek egyheti reggeltől estig való hivatalos gyűjtés és faggatózás után, estétől hajnalig tartó táncházi mulatságban voltak velünk. És amikor mi reggel 9 óra körül duzzadt szemekkel botorkáltunk ki a hálószobából, azt láttuk, hogy vendégeink az étkező asztalnál csendben vigyázva suttognak, hogy fel ne zavarjanak bennünket. „Hát maguk már fent vannak? Mióta ülnek itt?” – kérdeztük. - „Mi fél 6 óta. Megszoktuk otthon, hogy az állatokhoz felkeljünk.” Majd mosolyogva hozzátették: „Két szemnek két óra elég!”

A gyűjtés, amit ajánlok ennek az emléknek kapcsán, az erre az útra való készülődés alkalmával még náluk, Gyimesben történt. Feri próba gyanánt, Setétpatakán a malomnál álló kultúrba hívta össze az embereket, és két kamerával vettük, ahogy ők benne vannak a sűrű, testet-lelket együttmozgató táncban.

Lassú magyarossal indul a felvétel, felsírnak a hegedűk, és a teremben együtt szuszog vagy tizenöt pár forgása, pihenője a gardonok szívhangjára. Mindig teljesen magával ragad, ha nézem a gyűjtésen őket, kétféle fókusszal, akár egy háromdimenziósra festett képet. Ha szélesre nyitom, és ellazítom a tekintetemet, hogy szinte 360 fokban, „magamba nézve” is figyelhessek, akkor az együttlüktetést érzékelem, ha pedig egy-egy párra fókuszálok, akkor megannyi egyéni pár összeforrottságát, és azon belül sajátos férfi és női testük tartását, dőlését, karmozdulataik ívét, ritmusok pontozását, ringását, és letapasztását kaphatom el. Nem az elméjükkel, de minden porcikájukkal figyelnek egymásra. Én itt csodálkoztam rá először arra, hogy bár ez a zene és tánc ütésekkel, dobbantásokkal van tele, mégis egy cseppet sem erőszakos. Nem „tépi szét” a padlót és partnerét közben a teret követelő eksztatikus csuhaj-szabadságában senki. Én a játékosságot, humort, végtelenben úszó, egymásra hangolódott szuszogó forgásokat és váltásokat látom benne. A ropogtatások nem toporzékolnak. Amíg egyik láb a másik után a földre szegeződik, az a tű pontos pillanat olyan stabil, mintha arra is ideje volna, hogy gyökeret eresszen a talp. Majd újra felkap a láb, és egy hátrafonóba szökken, fel-felcsippentve a mozdulatot.

Blága Károly „Kicsi Kóta” még nem Borbála nénivel, a második feleségével, hanem nővérével, Kati nénivel táncol. Láthatjuk Bodor „Béla” Péter és felesége, Erzsi néni egymást ölelésben tartó és közben egymásnak szabadságot adó táncát, gyönyörködhetünk abban, ahogyan a nemrégiben elhunyt Prezsmer Béla „Faggyas” és felesége Galaci Erzsi néni ringatják a sebes magyaros forgásait, váltásait, és ahogy Baliga Gyuri bácsi repíti feleségét, Annát a forgásban – hogy csak meghozzam a kedveteket néhány példával a sokból. Mindenki egy kicsit máshogy billegteti a lépéseket az irányváltásokban, mindenki egy kicsit máshogy veszi fel a lendületet a következő forgáshoz. A páros táncok mellett féloláhost, verbunkot, szintén „Kicsi Kótától”, Tankó "Muszka" Györgytől és Zerkula János prímástól láthatunk. Ezen a gyűjtésen nem viseletben táncolnak a jól és kevésbé jól ismert táncosok. Minden formaság nélkül lett együtt-ünneplés ez az alkalom.

                                                                                                                                                      Redő Júlia

Tovább a felvételhez

 

Még több gyűjtésajánló 

Ze­nész­port­rék – El­fújt em­lé­kek

2024. november 29-én láthatja először színpadon a Hagyományok Háza közönsége a Magyar Állami Népi Együttes új előadását Zenészportrék – Elfújt emlékek címmel, mely egy sorozat első darabjaként nemcsak a zenei örökségünket idézi meg, hanem egyúttal tisztelgés a zenészek generációi előtt, akik a dallamok révén őrizték meg kultúránk színeit. 

El­hunyt Mu­csi Já­nos

November 14-én hajnalban 76 évesen elhunyt Mucsi János Harangozó Gyula-díjas, a Magyar Érdemrend Tiszti keresztjével kitüntetett koreográfus, Érdemes művész, a Duna Művészegyüttes egykori művészeti igazgatója, a Duna Karnevál Nemzetközi Kulturális Fesztivál elnöke. 

De­cem­ber 6-án in­dul az Ün­nep­vá­ró for­ga­tag

Az idén december 6. és 8. között megrendezésre kerülő Ünnepváró Forgatag koncertekkel, bábelőadássokkal, ajándékkészítő műhelyekkel, mesével, gyerektáncházzal, kézműves vásárral és mesterségbemutatókkal, valamint kedvezményes kiadványárusítással várja a látogatókat. 

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!