Sorozat az elmúlt húsz év kiemelkedő ifjú mestereiről
A díj elnyerése előtt pályázott-e valamelyikőtök a Népművészet Ifjú Mestere díjra? Ha igen, mit jelentett az, hogy utána elnyertétek a díjat?
Németh Ildikó: Nem pályáztam, mert profi (hivatásos) táncosok nem indulhattak, csak 1978-tól, amikor meg is kaptam a címet.
A díj elnyerése rangot, elismerést váltott ki a szakmában, nem beszélve a saját szakmai hitelességről, hiszen az autentikus táncstílus mélyreható megismerése, elsajátítása, népszerűsítése, terjesztése hajtott a mindennapokban.
Martin György, a zsűri elnöke, egyértelmű biztosíték, objektív kontroll volt az egész szakmában! Tőle kapni elismerést felért egy Kossuth-díjjal. Fontos volt az elméleti tudás és a személyes kapcsolatok kiépítése. Egy személyes példával élnék. “Tinka” kérdései között szerepelt, hogy hogyan hívják Gyimesben a táncalkalmakat, összejöveteleket. Konkrétan a „gyűlés” szó nem jutott eszembe, ő nevetve elárulta, és örökre megjegyeztem!
Mi inspirált bennetek arra, hogy megpályázzátok a díjat?
Az általunk kiválasztott anyag komplex ismerete, elmélyült elméleti és gyakorlati tudás megszerzése, szakmai hitelesség megalapozása.
A táncos szakmában milyen presztízse volt akkor és van ma szerintetek ennek a díjnak?
A díj elnyerése rangot, elismerést jelentett a szakmában a hetvenes években. Szakmai hitelességről tanúskodott. A profi táncosoknak még nagyobb kihívást jelentett a kötött színpadi táncos teljesítmény mellett. A táncházmozgalom indulásával a néptánc szabadsága, az improvizáció került előtérbe. Ez széleskörűbb tudást feltételezett. Életcélunk volt az autentikus táncstílus mélyreható megismerése, elsajátítása, terjesztése. A díj hozzásegített a minőségi, részletező ismeretek elsajátításához, a táncok stílusbeli elkülönítéséhez.
Ma is kihívás a NIM elnyerése.
Mit jelentett nektek akkor a cím megszerzése?
Boldogságot, örömöt, mindemellett sarkallt a további mély szakmai munkára. Martin György útmutatása alapján indultunk el gyűjtőútjainkra is. Meggyőződésem, hogy a személyes kapcsolat, „élmény”, az adatközlőkkel való szoros emberi kapcsolatok kiépítése elengedhetetlen része a táncok tolmácsolásának, továbbadásának.
Mit jelent számotokra most?
Azt gondoltam, hogy a tánc örök, ill. kortalan. Az emberi élet előrehaladtával sem évül el, csak átalakul, letisztul, mint egy népdal. Állandóan éltetni kell, „öntözni”, gondozni, s megadja gyümölcsét. Ebben kicsit csalódtam, a világ változik, gyorsul, sematizálódik, embertelenedik, önzővé válik. Felbomlanak az újra alakult kisközösségek, a versenyszellem az első, az alázat, tisztelet fogalma ismeretlen. Hiszem, hogy az érték örökre érték marad, ebben az értelemben a NIM is érték.
Mennyiben változtatta meg a szakmai utatokat a Népművészet Ifjú Mestere díj?
Említettem, hogy mély szakmaiságra intett az elismerés. Próbáltunk a mindenkor kiválasztott anyagokat szakszerűen megismerni, gondozni, éltetni. Az emberi teljesítőképesség véges, tehát egy-egy ember („a tanult táncos”), pár élete folyamán 2-3 anyagban tud talán maximálisan hiteles maradni, nálunk ilyen Szék, Mezőkölpény, esetleg Somogy, Rimóc, Dél-Alföld???
Néptáncpedagógusként számos szakmai sikert tudtok magatok mögött, Ildikó, Te a Hagyományok Háza által felkért szakmai zsűrinek is többször tagja voltál. Mit üzennétek a fiataloknak, miért pályázzanak?
A „szakmai siker” kimondva öncélúnak tűnik. Nem volt soha cél az önös, személyes elismertség kivívása! Alázat vezetett bennünket, a tánc szeretete, az állandó hitelesség, minőség fenntartása, közösség kialakítása és aktivizálása, hagyományőrzés. Az amatőr, öntevékeny mozgalom, az iskolai szintek, a táncházak ennek ékes példái. A szakmai zsűrizés elismerése az ember tevékenységének, egy letisztult tudást feltételez. Számomra öröm, megnyugvás, ha ezt a tudást, tapasztalatot el is fogadja a másik fél, ezáltal épül, gazdagodik, szakmai segítséget kap.
A fiatalok elsősorban saját szakmai hitelességük érdekében pályázzanak! Kontroll és állandó tanulás nélkül az ember elveszik!
Mivel foglalkoztok mostanában, mik a jövőbeni szakmai terveitek?
Nyugdíjas lettem, számomra letelt a 40 esztendő aktív szolgálat. Elsősorban testi teljesítő képességem csorbult az idő múlásával. Elsődlegessé vált népes családom, a gyermekeim, unokáim segítése, akár szakmai kérdésekben is. Gondozom (ill. engem gondoznak) a tánc kapcsán megismert asszonyokkal való kapcsolatot. Több időm van az olvasásra, mélyülésre. Szívesen teszek eleget zsűri felkéréseknek, esetleges koreografálást sem vetem el. Gondolkozom az életutunk (személyes életutam) leírásáról, szakmai módszereink, tevékenységünk összefoglalásáról.
Szilárd is nyugdíjas, de testi adottságai, fizikai állóképessége aktívvá teszik a mindennapokban. Táncosként, pedagógusként még tovább tevékenykedik.
