Nö­vé­nyi fes­tett ne­mez-kin­csek

Beszélgetés Balla Gemma nemezes szakoktatóval, a Nyitott Műhely alkotójával

 

_{Farkas Réka   |    2021. július 20. |  Olvasási idő: 6 perc |  Fotó: Szilárd Katalin} 

 

Mi az első emléked a kézművességgel kapcsolatban?

A szüleim kézművességgel foglalkoztak. Édesapám cipész, édesanyám cipőfelsőrész készítő. Én ebben a környezetben nevelkedtem. Ők otthon dolgoztak iparosként. Nagyon érdekes, hogy amikor felnőtt koromban elkezdtem kézművességgel foglalkozni, sok olyan fogás ismerete előjött, amit én nem tanultam, csak ellestem. Beleivódott a tudatomba már gyermekként.

Még mindig művelik a szakmát?

Édesapám már hosszú évek óta nyugdíjas, de ha megkérjük, hogy javítson meg valamit, még most is elkészíti. Zuglói családi házukban található a cipészműhely, ami 1974 óta működik.

Volt olyan, amibe te is be tudtál segíteni?

Édesanyám bedolgozó volt, és testvéremmel segítettünk apróbb feladatokban. Szüleink arra kértek bennünket, hogy tanuljunk, hogy ne kelljen megtapasztalnunk a kétkezi munka nehézségeit, hogy ne darabszámból kelljen megélnünk. Tizennégy évesen nyári munkát végeztem az Egyesült Cipőipari Vállalatnál.

 

Ezek a tapasztalatok hasznosak a nemezcipő készítésénél…

Igen, voltak tapasztalataim. Konkrét példa, amikor egy nemezcipőre rá akartam tenni a talpat és kalapácsot adtak a kezembe, akkor éreztem, hogy valami nem stimmel. Előkerült egy, s rögtön ment a munka. Számomra is meglepő volt, hogy sohasem volt a kezemben, mégis jól tudtam vele dolgozni. Sok mindent láttam, pl. bőr vékonyítását, a faszög használatát és hogy melyik szerszámot mire használják.

Nektek is készített cipőket apukád?

Igen, bár abban az időben nem értékeltem kellőképpen. Gyerekként az tetszett, hogy kiválaszthattam a bőr színét, és hogy milyen fazon legyen.

Az iskolában hogy emlékszel, mennyire foglalkoztatok kézművességgel?

Szerettem a textilekkel való munkálkodást, pl. hímeztem, varrtam, kötöttem. Én hímeztem a nagymamámnak párnát. A nyolcvanas évek elején foglalkoztatott a gépi varrás, kézi varrás, kötés, horgolás.

 

Felnőttként mikor kezdtél el kézműveskedni?

Már tizenéves koromban kollázsokat készítettem, batikoltam, majd mézeseket sütöttem, tanultam rajzolni.  Életemben 2010 volt a döntő, addig térképész-földmérő végzettséggel irodai munkát végeztem. Mikor megszűnt a munkahelyem, akkor agyagozni és korongozni kezdtem. Ez volt az első „népi kézműves” tevékenységem.

A gyapjúval hogyan kerültél kapcsolatba?

1983-ban egy táborban kis képet készítettünk, de nem volt sikerélményem, nem tetszett, és minden kedvem elment tőle. Húsz évvel később került újra gyapjú a kezembe egy Hagyományőrző udvarban. Akkor tapasztaltam meg, milyen jó érzés, ahogy alakul az anyag a kezeim közt.  A nemezelés azért fogott meg, mert a kezdetektől a végső befejezésig a kezeimmel alakítom az anyagot, és viszonylag rövid idő alatt egy kész tárgyat tarthatok a kezeim között.

Kit tekintesz az első mesterednek?

Kostyál Erika tanfolyamain tanultam meg nemezelni, de hiányzott a népi vonal nekem. Egy szülőtárs hívta fel a figyelmemet, hogy menjek népi játszóházvezetői tanfolyamra, ahol bővíthetem a tudásomat. Beiratkoztam a Kresz Mária Alapítványhoz, és Csupor István előadásait hallgatva döbbentem rá, hogy engem már kötnek szálak a néphagyományhoz. A nagyszüleim zalaiak. Gyerekkoromban ott töltöttük a nyarakat és rengeteg szokás belém ivódott. Gyermekkoromban még láttam betlehemezést. A népi játszóházvezetői dolgozatomban ennek a kis falunak a történetét fel is dolgoztam. A tanfolyamon egyre inkább rájöttem, hogy engem a nemezelés érdekel és így jöttem a Hagyományok Házába.

 

Ki volt itt a mestered?

A kétéves OKJ-s nemezkészítőn Jaskó Boró, majd Németh Bea tanított. Ezt követően a népi kismesterségek oktatói végzettséget szereztem meg nemezkészítő szakon. A Hagyományok Házában tudtam a népi nemezkészítő mesterséget elsajátítani. Ahogy elkezdtem nemezelni, kitágult a világom. Tudásszomj vitt tovább, hogy más mesterektől is tanulhassak.

A lányod Waldorf iskolába jár. Mennyiben segített ez téged a nemezelésben?

Akkor kezdtem el nemezelni, amikor a kislányom iskolába került. Az iskola helyi vásáraiban árusítottam portékáimat, és szívesen tartottam gyermekeknek kézműves-foglalkozásokat. Nagyon sok gyakorlatot szereztem. Több felkérést kaptam színpadi kellékek elkészítésére, melyek kihívást jelentettek számomra, és újabb területekre tereltek.

Mennyire áll közel a lányodhoz a nemezelés?

Ő inkább magától szeret dolgozgatni. Kicsi lányként is elbújt és magától felvetette a szövőkeretet. Rendszeresen használja a fonalaimat, ő inkább a gyöngyözést és a szövést kedveli.

 

Milyen más területre tévedtél még a nemezelés kapcsán?

Nemezelésem kezdetén találkoztam Kemendi Ágnessel. Tőle tanultam a növényi festést. Annyira lelkes voltam, hogy azon az őszön minden festőnövényt begyűjtöttem, ami a kertben fellelhető volt. Elhatároztam, hogy növényi festéssel színezek gyapjút és majd ebből dolgozom. Viszont sok mindent kellett még tanulnom, mert ahogy elkezdtem, jöttek az első csalatkozások. Például, ahogy szappant kapott a gyapjú, megváltozott a színe. Nagyon sokan ezért berzenkednek, hogy a növényi festés megbízhatatlan. Viszont engem ezek a kudarcok vittek tovább. Ez is egy szakma, amit ki kell tanulni, hogy biztosan tudjon benne mozogni az ember. A mai napig szerelmem a növényi festés. Nálam a két mesterség elválaszthatatlan. Tárgyaimat növényi festékekkel festem. Oktatói dolgozatom a „Növényi festés a nemezelés világában” témát járja körül. A kertemben is kialakítottam egy részt, festőnövényeket termesztek. Itt évelők és egynyáriak is megtalálhatók, például festőbuzér, menyecskeszem, csalán, cickafarkfű, büdöske, festőpipitér és egy termetes eukaliptuszfa.

Kiktől tanultál még?

Növényi festést tanultam Kemendi Ágnestől, Törcsvári Attilától, Vidák Istvántól, Mustafa Genctől, ecoprintet a hongkongi Terrie Kwongtól.

Hogy kerültél a Nyitott Műhelybe?

Amikor az oktatóit végeztem, akkor hallottam róla. Kerestem a lehetőséget, és jelentkeztem alkotóként. A kis fekete projektben is részt vettem. Először nagyon nehezen indult be a fantáziám, mert az öltözéktervezésnél mindig az járt a fejemben, hogyan lehet olyan ruhadarabot tervezni nemezből, ami jól tisztítható. A mintakincs rátalálásánál segített Fejér megyei kötődésem. A Fehérvári Kézművesek Egyesületének tagja vagyok, valamint édesanyám bicskei. Visszahúztak ezek a szálak a gyökerekhez. Így találtam rá a Fejér megyei fehérhímzésre, amiből merítve megalkottam egy mellényt, 3 különféle lecsatolható ruhaaljat, kézelőt, kistáskát, válltáskát, selyemstólát.

Van műhelyed?

Igen, most már kb. hat éve van, a kertvárosi családi házunk télikertje lett átalakítva erre a célra. Itt alkotok és oktatok.

Mi az a tárgytípus, amit szeretsz készíteni?

A papucsokat szeretem. Apukámtól szerzek be kaptafákat, így kapcsolódok a cipész mesterséghez. Szeretek selyemstólákat, ékszereket készíteni. Érdekes volt, hogy ahogy nőtt a gyermekem, úgy változott, hogy mit készítek. Kezdetben gyerekjátékokat, majd inkább öltözékeket alkottam. Magamnak is sok mindent készítek.

Férjed is támogatott a nemezelésben?

Igen. Amikor elkezdtem nemezelni, akkor a férjem mondta, hogy el tudja képzelni, hogy a lakásban több tárgy is legyen nemezből, például párnák, nemeztakarók.

Moly ellen hogy védekezel?

Használati tárgyként, ha mozog, és levegőt kap a tárgy, akkor nincs gond. Ha a szekrény aljában tároljuk, akkor találja meg a moly. Törekszem, hogy csak annyi alapanyagot tároljak, amennyit felhasználok. Nem halmozok fel, rendet tartok, mindennek megvan a helye.

Van személyes történeted a nemezzel kapcsolatban?

A kiállításokon való részvétel és a vásárok mind sikerélményt hoztak. Ahogy oktatni kezdtem, sok jó élményt gyűjtöttem. Nagyon jó érzés az is, hogy a portékáimat nézegetik, de az is, hogyha látom, hogy valaki el tud készíteni egy tárgyat az én segítségemmel. Rávezetni valakit és sikerélményt okozni vele - az nagyszerű érzés. Engem is feltölt, amikor a felnőttnek vagy a gyereknek látom a szemében a csillogást, hogy átlépett egy határt, és valamit el tudott készíteni. S talán nem is magának készíti, hanem egy általa szeretett személynek szánja ajándékként a meleg papucsot vagy a puha mackót, a kényeztető selyemstólát. Nagyon érdekes tapasztalat volt, amit a gyermekem osztályában tapasztaltam, amikor foglalkozást tartottam: a legcsintalanabb, legelevenebb fiúk lettek legelőször készen a munkájukkal, ők gyúrták legkeményebbre a nemezeiket.

Lehet-e látni kiállításokon munkáidat?

Fontosnak tartottam, hogy először a tudást szerezzem meg, azután merjem magam megmérettetni. A pályám elején nekem fontos volt, hogy legyen visszajelzés, ezért különböző kiállításokra adtam be a munkáimat. Először az AMKÁ-n méretettem meg magam. A békéscsabai textiles konferencián lettem díjazott, majd elnyertem a Magyar Kézműves Remek-díjas címet is kerek padlónemez munkáimmal. A Kis Áron Játéktársaságnál és több helyen is volt önálló kiállításom 6 alkalommal. Számos csoportos kiállításon jelentem meg. Tagja vagyok a Corvin művészklubnak a lakhelyemen. Honlapomon megtalálhatóak a munkáim és még sok érdekesség a nemezelésről.