Tár­sa­dal­mi be­avat­ko­zás nép­mű­vé­szet­tel

Szekció-összefoglaló

Moderátor:

• Varga Máté osztályvezető, Folklór Osztály, Népművészeti Módszertani Műhely, Hagyományok Háza

Résztvevők:

• Kovács Norbert „Cimbi” - Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület Alapítója, Kiscsősz polgármestere
• Pálmai Ilka - Barkó projekt
• Farkas Éva - Barkó projekt
• Balogh Pál Géza - Kóspallagi Öregház-projekt

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői azzal foglalkoztak, miképpen lehetséges néprajzi, népművészeti eszközöket a tágabb vidék- és közösségfejlesztési hatások szolgálatába állítani, illetve milyen kérdések merülnek fel az ilyen célkitűzésű folyamatok során.

A szekció moderált kerekasztal-beszélgetés formában került megrendezésre. A résztvevők előzetesen megkapta kérdéseket, így előre át tudták gondolni a témákat, de természetesen a helyszínen egymásra is reflektáltak.

A három kezdeményezés nagyon hasonló vízióval indult: a népi tudást, a népművészetet szeretnék átélhető, élményszerű, a mai világba beilleszthető formában átadni. A konkrét célok mindhárom kezdeményezésben folyamatosan változtak az évek során. Ahogy a projektek az évek során előre haladtak, a bevont csoportokkal szoros együttműködésben, sokszor az a kihívás került előtérbe, hogy az elképzelések le tudják követni az elkerülhetetlen változásokat.  Az egyes helyszíneken eltérő témák és módszerek dominálnak: Kiscsőszön nagyon erős a népzene és a néptánc, valamint a rendezvények, de a kézműves tudás újraélesztése is megjelenik, a Barkó projektben a kézművesség és az ifjúság bevonása a fő témák, míg a Kóspallagi Öregház esetében jelen szakaszban a népi építészet és az agrártudás hasznosítása a legfontosabb elem. A kezdeményezésekben közös, hogy mindegyikben kulcsszerepet játszik a folyamatban néhány húzóember, akik nélkül kérdéses, hogy a felépített rendszer képes lenne-e tartósan fennmaradni.

A szekció fontos tanulsága és meglátása volt, hogy ezekben az újszerű, helyi kezdeményezésekben sokszor kerülnek előtérbe a közösségi hatások, a társadalmi részvétel és bevonás kérdései, és ilyen téren jelentős változásokat értek el. A népművészeti eszközök alkalmazott széles köre (népzene, néptánc, kézműves technikák, hagyományos ökológiai és agrártudás) egyúttal a társadalom minél szélesebb körének bevonását is szolgálják. Olyan helyi tudásokat fedeztek fel és aktivizáltak, melyek hordozóik felértékelődését is eredményezték. A kezdeményezésekben erősen eltérő hátterű társadalmi csoportok között épültek ki kapcsolatok, és sokszor addig háttérbe szorult egyének és csoportok tudása értékelődött fel, vagy épp kerültek be alkotói státuszba. Ennek során nem mindig az esztétikai tökéletesség szempontjai kerültek előtérbe, hanem a lakosság bevonása, aktivizálása, a hasznosan töltött közös együttlét, az emberi kapcsolatok épülése, a társadalmi eltérések feloldódása, az egymástól távol álló csoportok összekötése. Ugyanakkor fontos felismerés, hogy el kell engedni azt a törekvést, hogy mindenkinek meg akarjon felelni egy hasonló projekt, és nem szabad hagyni, hogy a személyes okok miatt ellenzők megakadályozzák a projektek lendületét. De az olyanokat is el kell tudni engedni, akik már máshol akarják kamatoztatni a felgyűlt tudásukat. Fontos a generációk összekötése, a még élő, de sokszor igencsak rejtőzködő tudások felelevenítése, ebben nagy hangsúly helyeződik a fogékony fiatalokra és a tudást hordozó idős korosztályra. Meg kell ugyanakkor találni az egyensúlyt, hogy a helyi lakosság ne elszenvedője, hanem résztvevője legyen a rendezvényeknek. A kezdeményezések mind ezt célozzák, és igyekeznek elkerülni, hogy a helyben már nem kívánt nyomást jelentő turizmust húzzanak rá térségeikre.

Emellett nagyon fontos eredmény, hogy a projekteknek van egy tovább gyűrűző hatása, sikerült másokat is inspirálni. A települések, térségek felkerültek a térképre, egyre több külső intézményi és magán segítséget, támogatót, résztvevőt sikerült bevonni, amiből a helyi résztvevők is profitáltak. A projektek Kiscsősz és a Barkó projekt esetén már nem csak egy-egy településen, hanem egy egész térségben működnek. A kutatói oldal bevonása a Barkó projektben a Hagyományok Háza révén a kezdetektől erős, és a résztvevők maguk is dolgoznak a kutatás eszközeivel, a Kóspallagi Öregház esetén pedig a csapattagok egy része eleve kutatói háttérből került a projektbe. A kiscsőszi példa esetén mostanában fedezik fel és erősítik a kutatói oldal bevonását.

Az egyes kezdeményezések számára nagy segítséget is jelent az országos szakmai háttér és intézményrendszer, ugyanakkor voltak ütközések is a történetük során. A kezdeményezések víziója nem mindig egyezik az országos szakmai szervezetek koncepcióival, személyes ellentétek is beárnyékolják a viszonyt. Több helyen jelentett nehézséget nem csak a pályázati források megszerzése, de az általuk gerjesztett helyi konfliktusok, valamint a megvalósítás nehézségei is. Törekszenek a gazdasági fenntarthatóságra, de általános tapasztalat, hogy hasonló elképzeléseket nem lehet csak gazdasági alapon megvalósítani.

A beszélgetés során a konkrét folytatás lehetőségeire idő híján nem tértünk ki, de mind az inspiráló beszélgetés, mind a közönség érdeklődése jelezte, hogy a téma folytatására jelentős igény mutatkozik, további hasonló szemléletben működő szakemberek bevonásával.

Összeállította: Balogh Pál Géza