Immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Gyergyói-medence rangos összművészeti fesztiválja, az Egyfeszt, amely változatos programokat kínál a kultúra, a hagyomány és a gasztronómia iránt érdeklődők számára, minden korosztály igényeit szem előtt tartva.
A programsorozat megvalósulásában társszervezőként segítséget nyújt az Erdélyi Hagyomány Háza Alapítvány, és intézményünk is.
Gyűjtésajánlóinkban mindig igyekszünk a kevésbé ismert vidékekre, falvakra, műfajokra, tánc- és tánczenei hagyományok képviselőire irányítani a figyelmet, így a most zajló eseményhez kapcsolódóan, a tánc szempontból szintén későn felfedezett Gyergyó folklórjába szeretnénk bepillantást nyújtani.
A Gyergyói-medence, Csíkszék legészakibb medencéje, így a Csíkszék egészén egykor általánosan meglévő hegedű-gardon hangszerpár itt is megtalálható, amely kiegészülhet dallamjátékot játszó cimbalommal vagy ritkán hegedű-kontrával. Ez utóbbi a városi cigányzenekarok hatásának tudható be.
Annak ellenére, hogy a magyar tánckutatás publikációiból nem sokat tudhatunk meg Gyergyó táncéletéről, Pávai István, Kelemen László, Juhász Zoltán tánczenei vizsgálódásainak, kutatásainak köszönhetően bepillantást nyerhetünk sokszínű tánckészletébe.
A táncmulatságok, lakodalmak alkalmával a lassú és sebes csárdásból, s az azt követő marosszékiből álló táncciklust járták el legtöbbször. Ezek a táncok képezték a vidék törzstáncanyagát. A hajdani tánckezdő, negyedes és nyolcados tánctípust egyaránt magában foglaló verbunk a gyűjtések idejére már kikopott a táncrendből, és már csak kérésre, külön fizetség ellenében húzták a muzsikusok. A verbunk-dallamokat egy-egy személy vagy család nevéhez kötötték: Mihálykáé, Jankóé, Köllőké vagy Sólyom Pálé (rövidítve: Sompálé).
Jelentős arányban vannak jelen Gyergyóban a polgári eredetű népies műtáncok, melyeket a falvak egy részében máig őriznek. Közülük kiemelt fontosságú a 12-14 táncból álló ceppel elnevezésű ciklus. Ezekben a falvakban a helybeliek ezt a ciklust tartják leginkább gyergyóinak, mivel ebben a formában Csíkszék más területein csak részben ismertek, és nem képeznek ilyen sorozatot. A ceppel után mindig elhúzták a Gábor Ignácét (egy régiesebb dallamkészletű lassú és sebes csárdást) és egy keringőt.
Gyergyóremetén ismertek egy jódias nevezetű táncot is, amely a marosszékihez hasonló, de lassabb tempójú, s amelyre páros- és férfitáncot egyaránt lehetett táncolni. A felsoroltakon kívül jártak még a lányok a fonóban guggolós szarkatáncot és lakodalmakban, táncalkalmakon előkerült a párnástánc is.
Reméljük, kis ajánlónkkal sikerült kedvet csinálnunk a gyergyói táncok megismeréséhez, elsajátításához.
Hallgassátok szeretettel Pávai István 1993. március 27-én, Marosfalun készített gyűjtéséből a Sólyom Pálé (Sompálé) nevezetű verbunkdallamot.
