Igen ritka az, amikor a gyűjtésen elhangzó dallamok közül egyiknek sem kérdőjelezhető meg komolyabban a folklórértéke, azaz mindegyik dallam hagyományosnak tekinthető az adott tájegység tükrében. Ez egyaránt lehet erénye a gyűjtőnek, aki jól irányzott kérdéseivel a régi hagyományokat hívja elő egy adott személy repertoárjából, de lehet az adatközlő érdeme is, aki jó érzékkel ismeri fel a gyűjtő igényeit. Ennél a mákófalvi gyűjtésnél egyértelműen e két tényező szerencsés együttállásáról beszélhetünk.