Simándi László mesél: A szegény meg a gazdag em­ber

Szűcs Sándor, Sárrét krónikása

 

Szűcs Sándor etnográfus, karcagi múzeumigazgató egy személyben gyűjtő, feldolgozó, adatközlő és közreadó is volt. Az általa még jól ismert sárréti falusi, tanyai és legfőképpen a pusztai életforma krónikása kívánt lenni, annak tárgyi és szellemi néprajzát megörökítendő. Híres könyve előszavában így fogalmazta meg törekvését: „Kis diák voltam még, amikor már tudatosan ápolt ismeretséget kötöttem a Sárrét, a Nagy-kunság meg a Hajdúság, vagyis az előttünk élők nyelvén együtt nevezve: a ’három föld’ népével. Vénséges sárréti pákászok, öreg számadók a Hortobágy ’mellyéki’ karámoknál, határszülötte nagy idejű kunsági tanyások még akkor hagyományuk örökébe fogadtak. S ez az örökbefogadás, fajtám szeretete, életre szólóan elkötelezett, hogy e pusztuló, idő árjától sodort örökség gondját hordozzam. Idestova két évtizede már, jegyzőkönyvvel, fényképezőgéppel, széltébe-hosszába barangolom ezt a tájat, faluját, városát, nagy kerek pusztáját, s leltárba igyekszem venni mindazt, amit értéknek tekint a néprajztudomány.” (Szűcs Sándor: Pusztai krónika Budapest, 1946.)

A Szűcs Sándor által gyűjtött és általa kissé átírt mesékre, így a László által elmondottra is jellemző, hogy találhatunk bennük az általános, régies (tündér)mesei motívumok mellett helyi jellegzetességeket, a sárréti emberek mindennapi életére utaló elemeket is (itt például a pásztorélet eszközeit, szereplőit, az állatok és az emberek, azok öltözetének, viselkedésének az átlagosnál részletezőbb jellemzését). Sokan – olvasók, mesemondók egyaránt - szeretik gyűjteményét, mert a szép, kerekké csiszolt történetek mellett meséit ízes, szép, gazdag nyelvezet és természetesen a tájszavak sokasága jellemzi.

A Móra Kiadó így mutatja be a gyűjtőt és a Madárkereső királyfiak című mesegyűjtemény kiadási körülményeit: „Vénséges sárréti pákászok, öreg számadók a Hortobágy „mellyéki” karámoknál, nagy idejű kunsági tanyások fogadták a 20-as évektől hagyományuk örökébe Szűcs Sándort, aki jegyzőkönyvvel, fényképezőgéppel barangolta széltébe-hosszába e „három földet”. Falut, várost, kerek pusztát vett számba a kitűnő néprajztudós, hogy lejegyezzen mindent, amit értéknek tekint a néprajztudomány. Szűcs Sándor biharnagybajomi háza még mindig őriz kincseket. Itt lelt rá Balassa Iván, munkásságának értő és avatott ismerője, a sárréti nyelven lejegyzett klasszikus magyar népmesékre, melyekről így nyilatkozott lejegyzőjük: ”Ha kiadná valaki, vidd el, hátha örömet okozok a gyerekeknek is…”. Így került kiadásra ez a mesegyűjtemény, mely, reméljük, valóban örömet okoz kicsinynek és nagynak.

 

Aki a bihari  mesék gyűjtőjéről, Szűcs Sándorról szeretne többet tudni, annak ajánljuk:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-241.html

https://www.biharnagybajom.hu/szucs_sandor

Folk_ME has been in­tro­duced in Qatar

Hungarian Heritage House’s digital music education program, which garnered interest from several countries, opening up new opportunities for collaboration.

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.