Nagy László Menyegző című verse alapján
„Két emberi csillag, összeesküdve örökre a jóra, igazra.”
„Ha ki kéne választanom azt az előadást, amelyik legjobban jellemző az ezredforduló évtizedeinek magyar színpadi néptáncművészetére, a Násztánc az esélyesek között lenne.”
(Kutszegi Csaba, Tánckritika.hu)
Mű a romlás és rombolás ellen, minden visszahúzó erő ellen, az ifjúságért.
Az előadás Nagy László Menyegző című versére támaszkodva mutatja be az esküvői szertartás utáni eseményeket, a lakodalmi forgatagot, illetve az immár párrá forrott két fiatalt. Ám az ifjú pár olyan lakodalom részesévé válik, amely nem a szent és nagy hagyománynak, az élet újrakezdésének a folyamatába illeszkedik, hanem annak látványos és drasztikus ellentéte. Az esküvő, a szent ünnep itt a tánc forgatagában önmaga ellentétébe csap át: rossz erkölcseink gyorsan megmutatkoznak, az életek sorra aláhullnak. Ezen csak a szoborrá dermedt fenséges nászpár szimbóluma és közös, tiszta duettje segíthet
A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósult meg.
A műsor a Hagyományok Háza – Magyar Állami Népi Együttes és a Budapesti Tavaszi Fesztivál közös produkciója.
Bemutató: 2000. június 5., Erkel Színház