2023. IX.22-én Gaal György életműve és az általa összegyűjtött népmesék emléke előtt tisztelegtek néprajzkutatók, mesemondók, lelkes érdeklődők, a Hagyományok Háza „Kétszáz éves mesék” című rendezvényén.
Gaal György, akit sokoldalú, hatalmas életművet hátrahagyó tudó könyvtárosként, mese- és szólás-közmondásgyűjtőként ismer az utókor, 1822-ben adatta ki Bécsben a Mährchen der Magyaren-t, az első magyar (német nyelvre fordított) népmesegyűjteményt. E kötet tiszteletére a jubileumi évben, 2022. novemberében a Néprajztudományi Intézetben rendeztek tudományos ülést, folklorisztikai előadásokkal, most pedig a tudományos ismeretterjesztést és a művészi előadást, a szórakoztató-tanulságos mesemondást összekapcsolva a Hagyományok Háza szervezésében emlékeztünk meg a hajdanvolt mesemondókról, a XIX. századi literátor elődökről és azóta is élő örökségükről.
Az éjszakába nyúló, kicsit kísérleti jellegű program jó hangulatban, nagyszerű résztvevőkkel valósult meg: izgalmas néprajzi-művelődéstörténeti ismeretek, mesehallgatás és háromféle technikát tanító kézműveskedés egyaránt várta azokat, akik a nyárias őszi délután a budai Vígadó épületét választották a budai hegyek helyett, illetve akik vették a fáradtságot, és a szintén aznap, a szentendrei Skanzenben korábban rendezett népmesekonferencia után még eljöttek 17 órakor kezdődő rendezvényünkre.
Havay Viktória, ELTE BTK Magyar és Összehasonlító Program doktorandusza, aki jelenleg az 1822-es kiadás német nyelven megjelent szövegeinek magyarra fordításán dolgozik, Gaal György személyét, életútját ismertette, eddig ismeretlen kéziratanyagot is fel-felvillantva. Előadónk szándéka az volt, hogy egy név, egy szerzőségi-könyvészeti adat helyett meglássuk magát Gaal Györgyöt mint embert, mint határidőkkel, írótársakkal, cenzorokkal küszködő értelmiségit, mint férjet, családapát – és maximálisan el is érte célját, hiszen Gaal németül és magyarul írt magánleveleinek megismerése és Havay Viktória magyarázata által közel került hozzánk a fáradhatatlan tudós alakja, emberi viszonyai.
Domokos Mariann, a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet mesekutató munkatársa arról beszélt, szintén szakirodalmi adatokkal és kéziratokkal megtámogatva, hogy milyen ellentmondásos folyamatok, fogalmak kapcsolhatóak ehhez a mesegyűjtéshez és Gaal ez irányú munkásságához. Már a XIX. században Gaal György állandó jelzője lett az „első”, a magyar mesék „felfedezője”, mégis, kétszáz év folklorisztikája nem tisztázta még véglegesen a gyűjtés, a kiadás, a fordítás, a kiadások pontosabb körülményeit.
Szerencsére az utóbbi évek erőfeszítéseinek, éppen e három kutatónak köszönhetően elkezdődött e tudományos adósság törlesztése – és rendezvényünkön ebbe a folyamatba láthatta bele a hallgatók.
Gulyás Judit (szintén HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet) Hogyan és mit meséltek a katonák? (Gaal Györgytől a II. világháborúig) címmel tartott érdekfeszítő előadást egy kevéssé ismert néprajzi – történeti jelenségről. A nagyközönség előtt talán jobban ismert az a tény, hogy a régi, falusi világban a közösségi munkaalkalmakkor, a fonóban, fosztóban stb., folyt olyan mesemondás, amikor felnőttek egymást szórakoztatták különféle mesékkel, történetekkel. De ugyanilyen természetes és van is rá kutatható adatanyag – ezek alapján beszélt előadónk - , hogy a közösségből kiszakított, kényszerű és időleges összezártságban élő emberek csoportjaiban is szükség volt a (jó) mesemondókra, például a havasi pásztorok, a szénégetők – vagy akár a katonáskodó fiatalok között. Gulyás Judit híres mesemondók I. és II. világháborús visszaemlékezéseiből is idézve bemutatta, milyenek voltak a szigorú, kényszerű laktanyai rítusok az esti mesélésre, mi volt a „telefonáltatás”, a mesélni nem tudók megszégyenítése vagy megbüntetése szóbelileg, vagy bizony fizikai erőszakkal akár. Hogyan alakultak még spontán harctéri mesemondó szituációk is, melyek a pihenés, szórakoztatás mellett a katonák mentális épségének megőrzésében is biztosan segítettek - az elhúzódó harcokban például még a lövészárkokban is folyt mesemondás!
Az előadások közben és után egy rögtönzött minikiállításon a szóban forgó Gaal-gyűjtemény különféle kiadásait és kéziratrészlet-, valamint illusztráció-másolatokat is kézbevehették a jelenlevők. Találhattak még az asztalon a mesék továbbélését bemutató könyveket is: Benedek Elek háromkötetes Magyar mese-és mondavilágának egy jubileumi kiadásában lapozgatva meg lehetett nézni a szövegközlések érdekes különbségeit, valamint kortárs példának két átírt Gaal-mesét, Zalka Csenge Virág utóbbi években a Móra Kiadónál megjelent két gyűjteményében is közreadott a Gaal-gyűjteményből való szövegeit.
A néprajzi előadások utáni szünetben átrendeződött a két összenyitható terem, mert a múltbeli katonamesélők képzeletbeli világa után a jelenben, a valós helyszínen is mesemondás következett. A hallgatók között ott voltak azok a kedves kollégák, barátok, mesemondók, ismerősök, akik szinte már törzsközönségnek is mondhatók, jöttek újabb érdeklődők, és legnagyobb örömünkre megjelentek – és kitartottak a mesehallgatásban– magyarul tanuló, bátor külföldi diákok is...
Akik a kétszáz éves kötet több, mint kétszáz éves meséit magukkal ragadóan, színesen, a hagyományos, rögtönző módon megelevenítették (zárójelben az elmondott mese címe): Baranyi Ildikó (A szökött katona), Szénási Veronika: Világbíró Nagy Mátyás), Pintér Zsolt (A zöld dragonyos), Hacsi Panni (Az aranymadár ), Bartók Ágota (Nemtudomka) és Kiss Ágnes (A színeváltozó királyné).
Akinek volt kedve, a mese hallgatása közben odaülhetett a régi időket megidéző alkalmi kézműves műhely asztalaihoz. A katonamesélőket, az obsitos katona alakját, mesei szerepét is megidézve Rákóczi Virág segítségével szépséges kis nemezlovacskák készültek, amelyekre Sajtos Szilvia bőrös szerszámaival, anyagaival bőrnyerget készítethettek a kitartó, ügyes kezű hallgatók. Kocsis-Pintér Borbála szövővel pedig - saját tervezésű szádfáján - a szalagszövést próbálhatták ki az érdeklődők.
2023. IX. 27.
Dala Sára