A Folklóradatbázist népszerűsítő ajánlónkban ezúttal két zenei szemelvénnyel szeretnénk tisztelegni Nemzeti Ünnepünk, az 1848-49-es forradalom és szabadság harc előtt. 1848. március 15-én más európai városokat követve Pest-Budán is kitört és győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság, a polgári átalakulás jelszavaival. A forradalmi vívmányok között szerepelt a 12 pontban megfogalmazott, önálló magyar hadsereg megszervezése, amelynek tagjait az Alkotmányra is feleskették. A sereg a császári-királyi hadseregből örökölt alakulatokból, illetve a később szervezett nemzetőrségből állt, 1848. májusától honvédek toborzásával növelték a haderőt. A zenés- táncos verbuválás első történeti emlékeit már a 18. század közepéről ismerjük. Ezt az oldottabb keretek közt zajló úgynevezett szabad toborzást, a kocsmákban, vásári sokadalmakban rendezték meg. Szabóné Kármán Judit A magyarországi cigányság című könyvéből megtudhatjuk, hogy nagyon sok cigány muzsikus vett részt a szabadságharcban honvéd zászlóaljakba sorozva, akiknek feladata az volt, hogy zenei szolgáltatást nyújtsanak a sorozáshoz, illetve gondoskodjanak a besorolt katonák szórakoztatásáról. A vasvári verbunk ismerősen csenghet a gömöri muzsika kedvelőinek. Azt talán kevesen tudják, hogy a legenda szerint a megnevezés ihletője Vasvári Pál, márciusi ifjú volt, aki olyan szépen járta a verbunkot egy putnoki toborzás alkalmával, hogy a nép a férfitáncokat vasvárinak nevezte. Takács András írja A verbunk című tanulmányában, hogy még a páros csárdásra is rámondták: vasvári páros, vasvári csárdás. A verbunk jellegzetessége, hogy lassú és friss részből áll, és Alsókálosa környékén ugyanazt a dallamot „vágják fel” lassúból frissbe, hasonlóan a reneszánsz kori proporciós gyakorlathoz, amikor a lassú előtánc dallamát alkalmazták a gyors utótánchoz is, ritmusban és tempóban megfelelően átalakítva. Ezt a lassú-friss kapcsolási módot hallhatjuk Agócs Gergely, Havasréti Pál, Vizeli Balázs 1992. február elsején készített rimaszombati gyűjtésén.
A ciklust ide kattintva érhetitek el.
A gyűjtés pedig itt találjátok.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékét legszínesebben talán a Kossuth-nóták őrizték meg, melyek mind szövegükben, mind dallamukban igen változatosak. Amikor felidézzük magunkban a „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje” kezdetű szöveget, mindannyiunk fülében ott cseng az általános iskolában megtanult verziója, amit minden évben énekeltünk az ünnepi megemlékezéseken. A felső- vízmelléki Csáváson, a szöveg variánsát egy olyan kevésbé közismert dallammal éneklik, mely a féloláhos táncuk egyik kísérődallama. Szóban forgó példánkat Pávai István rögzítette 1986.01.02-án Csáváson, szilveszteri utóhangulatban, több család és a zenekar körében.
Példánk a gyűjtés 73. dallamszegmense.
A gyűjtést itt éritek el.
Az avatottabb fülek észrevehetik a jó hangulatú dalolásban a többszólamú éneklést. Erre a Csáváson is létező éneklési formára, elsőként Szabó Csaba, marosvásárhelyi zeneszerző figyelt fel, amikor ott járva meghallotta a mezőn dolgozó helybeliek spontán, többszólamú énekét. A témáról részletesen ír Pávai István, a Hagyományos „szólamban-éneklés” Szászcsáváson című tanulmányában. A publikáció egyfelől kutatástörténeti áttekintést is nyújt, másfelől nagyon értékes információkat kaphatunk erről a magyar nyelvterületen ritkaságnak számító éneklési módról. A zenetörténeti kutatások szerint, a 18. század végi magyar református kollégiumi diákság megőrizte az európai improvizált többszólamúság gyakorlatát, és alkalmazta népdalokra, illetve más világi dallamokra. A levéltári források alapján, ez a rögtönzött éneklési mód id. Belle József tanítómester közvetítésével, a 19. század elején került Csávásra. A tanító, a székelyudvarhelyi református kollégium diákjaként sajátította el ezt a praxist. Hogyan is néz ki ez a többszólamú éneklés? A csávási férfiak legalább kettő, legfeljebb öt szólamban énekelnek. A dallamot a prim kezdi, ehhez kapcsolódnak fokozatosan a többiek néhány hanggal később. Nincs szükségük sem kottára, sem karnagyra, a szólamok családon belül öröklődnek.
Amennyiben kedvet kaptatok az éneklési mód hallgatásához, tanulmányozásához, szeretettel ajánljuk ezt a gyűjtést, amelyet Pávai István készített 2002. december 18-án Budapesten, a Hagyományok Háza Stúdiójában.
