A népmesekutatók általában kétféle mesemondói attitűdöt különböztetnek meg a hagyományos élőszavas mesemondás során használt, vagy épp nem használt gesztusok kapcsán. Míg számos mesemondó intenzív mimikával, széles gesztusokkal igyekszik (gyakran nem is tudatosan) a népmesemondás verbális szintjét színesíteni, addig más mesélők szinte mozdulatlanul, ölbe tett karral, vagy mimika nélkül mesélnek, mindent a mesemondás nyelvi, dinamikai, melodikai, ritmikai eszközeire bízva.
Mit ad a kézművesség annak, aki munkája révén már eleve harmóniában van a természettel? Aki nem az irodából vágyik a kreatív tevékenység és a természetes anyagok felé?